Where you'd like to be in 10 years. - 2nd day

Azaz - hol szeretnék lenni 10 év múlva.

Nos, 10 év múlva 39 éves leszek. Valószinüleg lesz egy nagylányunk vagy nagyfiunk.

Valószínűleg Rómában fogunk maradni Marco munkája miatt de kitudja.

A kérdést inkább átkölteném egy picit. Hogyan képzelem az életem 10 év múlva.

Remélem valami olyat fogok csinálni amit élvezek - mégis meghagyja az időmet és energiámat a családra is. Hogy jó kis egyensúly lehessen az élet egyes területein.

Számomra elég, ha fenntartjuk a most is érvényes dolgokat: kevés, de jó barátok. Családdal (mindkettőnk oldalán) jó és rendszeres kapcsolat.

És egy hely, ahol jól érezzük magunkat. Egy kellemes lakás, kellemes környékkel.

Ugye hogy nem sok amit várok? :)

30-days challenge - 1st day

Olvastam egy dologról ami totál belelkesített.

Egy 30 napos kihivás - na nem fitess témában ezúttal.

Szuper önismereti kaland.

Minden nap ad egy témát - és arról kell írni.

Lehet hogy nem 30 nap alatt fogom teljesíteni, mivel hétvégén nem szoktak gépnél lenni. De mindenesetre elkezdem és szépen haladok.

Kezdem is.

1- Your current relationship.

A párkapcsolatom.

Röviden: majdnem tökéletes. Azért majdnem, mert tökéletes nem létezik. De nagyon közel állunk ahhoz. 3 és fél éve vagyunk együtt amiből majdnem 2 év távkapcsolat volt. Az a 2 év visszanézve egynek se tűnik. Pedig akkor igencsak 'igyénybe vett'. Igénybe vette a pénztárcánkat, az energiánkat. Rengeteget kellett repülni. Meg szervezkedni. Amikor még csak a hétvégék voltak (aztán egy idő után már dolgozgattam innen is). De töretlenül megrendülés nélkül mentünk az utunkon. Soha nem fordult elő, hogy szakítást fontolgattunk volna, vagy megoldhatatlan (vagy annak tűnő) akadályok láttán megtorpantunk volna.

Marco minden szempontból a tökéletes férfi nekem. Határozott és érett - mégis egymással olyanok vagyunk mint két kiscica. A háztartással és otthoni munkával soha semmi gond nincs, szuperül kezeljük a mindennapi dolgokat teendőket. Látja ha valami nincs rendben velem vagy velünk és azt rögtön rendbe is teszi.

Azóta sincs smmiféle mélyrepülés amióta együtt élünk, sőt. Persze, még csak 1,5 éve - a tizenéve együtt élő párok nyilván itt még sóhajtanak, hisz tojáshéj a fenekünkön. De életem egyik olyan területe a párkapcsolat és a szívügyek, ahol igazán stabil és kiegyensúlyozott vagyok. Hála az égieknek hogy úgy szervezték hogy megismerjük egymást.

fall makes me happy this year

Nem tudom miért, évről évre más hatással van rám az ősz. Egyre jobban viselem, sőt egészen kedvelem. Ráadásul annak ellenére hogy nagyon hirtelen hideg és esős idő köszöntött be a napokban. És még így sem bánom.

Felöltöködöm, iszok finom teákat és testem lelkem felmelegszik.

Egy hete leltem rá újra a teázás örömeire. Egy ronda stresszes munkanap után csak ültem és néztem ahogyan a filterből oldódik a teafű. A csipkebogyó és piros gyümölcs illat járt át és csak szorongattam a forró bögrét. Próbálok kevés cukrot használni hogy a gyümölcsök ízét érezzek ne csak azt hogy édes.

Aztán, itt vagyok most újra Budapesten.

Régen nagy-nagy elégedettséget hozott mindig az itthonlét, a sok kollegával és programmal. Mostanság már kicsit átváltozott ez a szememben. Az iroda már nem olyan népes a kollegáktól és már most szinte mindent megtaláltam Rómában is, ami által kevésbé vágyódom a régi itteni dolgokhoz. Persze jó jönni. Még így is van pár dolog ami itt más / jobb. Egy két olyan üzlet ami kint nincs. Vagy épp a Vapiano Cézár salátája :)

Történt egy 'kis' változás is a külsőmön ami most meghatározó. Megszabadultam egy jó 10 centinyi hajhossztól és most vállig ér a hajam. Már untam nagyon mindig egyforma volt és vágytam már egy kis változásra, totális felfrissülésre. Hát megtörtént. Még szokni kell - azért éveken át hosszú és egyre hosszabb hajam volt. De most egyre inkább lecsengőben a nagyon hosszú haj divatja. Fashion bloggerek sora tér át rövid frizurára - egy spanyol lány kezdte 'LovelyPeppa'.

Hát meglátjuk mennyire fogom megszeretni.

Az elmúlt hetekben annyi volt a munka és annyira kevés az élet egyéb örömeiből - hogy picit felborult a harmónia. Ezt egyensúlyozandó most megpróbálok minél kevesebbet dolgozni (már amennyire ez lehetséges). Azaz, a munkát így is úgyis el kell végezni - de igyekszem 'letudni' és nem görcsölni feleslegesen semmin.

Marcoval azt érzem, mintha hétről hétre egyre erősebb és harmonikusabb lenne a kapcsolatunk. Sokszor azt érzem hogy ennél már nincs magasabb és jobb és mégis. A szeretet magasfoka. Végtelen hálám az égnek érte, értünk.

Drága Kislányom / Kisfiam - '2'

Íme második levélkém Hozzád.

Miközben Anya és Apa már lázasan vár Téged - egy vallomást szeretnék tenni Neked.

FÉLÜNK.

Igen, félünk egy picit anya is apa is.

Félünk mert az érkezésed sok-sok változást fog hozni, és mint tudjuk, az emberi természet gondban van a nagy változásokkal.

Félünk mert csak remélni tudjuk, hogy minden rendben lesz, érkezésedre minden tekintetben felkészülünk majd és megteremtünk mindent amire szükséged lesz.

Apa is fél, hisz először lesz apa. Új kihivás ez. Óriási kaland lesz neki is. Fél picit, hisz ő válik a 'fő' családfenntartóvá. Felelőssége lesz rajtad, rajtunk - viszont biztos vagyok benne, hogy jól fogja csinálni.

Anya is fél, hűha de még hogy. Próbál fekészülni a sok sok testi lelki változásra. Folyton erről olvas és néha meg is retten picit egyes dolgoktól ami az érkezéseddel kapcsolatos. Fél kicsit, hisz szeretné ha a család minden tagja teljes részese lehessen örömteli érkezésednek. Fél kicsit milyen lesz az 'új élet'.

De mindezek a félelmek egy pillanatra sem jelentik azt hogy kételkedünk abban, hogy akarunk Téged. Megértünk arra hogy érkezz és alig várjuk hogy úton légy (talán már úton is vagy :) ). A félelem normális. Talán te is félsz picit. De ne aggódj mert a lehető legjobb helyre érkezel. Anya és Apa már nagyon vár.

stressless

A mai nap után tartok egy kicsit attól hogyan fogom stresszmentesen végigvinni a munkás-babavárós hónapokat.
Reggel 8 óta dolgozom mindjárt 7 óra és fogalmam sincs hol a vége.
Gépelve ebédeltem és 5x tolták fel a vérnyomásom.
Egész nap installációt követek miközben sorra jönnek az újabb és ujabb problémák és projectek.
Ma az is megfordult a fejemben hogy a teljes terhességem alatt nem fogok dolgozni. A táppénz nagyjából 70%-a a fizetésnek. El tudnánk lenni szóval nem a pénzről van szó, persze nem jó a kiesés. De ilyen napokat nem szeretnék a terhességem alatt megélni.
Persze biztos unatkoznék is, vagy, valamelyest feltalálnám magam de furcsa lenne a napi teljes munkaidő kiesése.
Mindenesetre le kell lazulnom mert a stressz még a teherbeesést is gátolhatja ami épp most nem kellene..
Szóval próbálok nem idegeskedni.
A routereket meg eszkalációkat hamarosan felváltják a babaruhák, a nagy séták, és az ANYASÁG.

daddy

Annyira kiváncsi vagyok milyen apuka lesz Marco.

Azt hiszem akkor rabolta el a szívemet ez a gondolat amikor áprilisban egy éve itt voltak a barátaink akkor egy hónapos bébiükkel és ahogyan fogta. Teljesen elvesztem.

Volt még egy pár olyan momentum amikor láttam hogy felkészült a dologra.

A tavalyi nyaraláson 3 kis szöszi kisfiú a tengerparton elbüvölte. Aztán egy jó fél éve egy film egy nagyonb cuki kislánnyal. :)

Rengeteget beszélnek a terhességről, az anyai érzésekről ösztönökről megfelelni vágyásról, de alig az apairól. Pedig biztos vagyok benne, hogy az apák nagytöbbsége is egy csomó gondolattal van ilyenkor tele. Főleg akik életük nagy feladataként élik ezt meg. És szeretnének is jól 'teljesíteni' ebben a feladatban.

Én tudom, hogy Marco mindent meg fog tenni, hogy a lehető legharmonikusabb legyen minden. Nem dolgozik vezető beosztásban, legkésőbb fél 6-kor már itthon van. Rengeteg a szabadsága. Szóval állati szerencsések leszünk.

És biztos vagyok benne a szivemet olvadásig fogja melegíteni amikor majd látom kis szerelmünkkel együtt. Valahogy így:

baby secret

Minden nappal közelebb a kezdethez. Végre itt vagyunk.

Mostmár elmondhatatlanul vágyom hogy 'úton legyünk'.

Ma volt egy ugynevezett one-to-one-om a fönöknőmmel. Rákérdezett, hogy állok a munkakereséssel. Ugyanis anno másfél éve úgy kaptam meg a külföldről dolgozás lehetőségét, hogy azért jövök ki, hogy munkát keressek. Ez így is volt, kb egy évig. Majd idén tavasszal lemondtam róla, látva mennyire nehéz most itt - és persze mert elkezdtük dédelgetni a bébi tervét is.

Végül már örülök hogy így alakult. Ha olasz munkahelyem lenne, 4 hónap után usgyi vissza dolgozni. Nem is értem hogy csinálják.

Na mindegy, anno a munkahelyen mindig kérdezgették, hogy megy a munkakeresés. Eleinte be is számoltam, igen rajta vagyok ide küldtem oda küldtem CV-t, reméljük mihamarabb jön a nagy lehetőség.

Már most régóta nem kérdezte senki, azt gondolom sejtik hogy mik a tervek.. De ma a főnöknőm rákérdezett. Hát picit hebegve habogva de elmondtam a szokásos mondatokat. Olyan furcsa volt nem azért mert nem mondtam az igazat, hanem mert sokkal szívesebben mondtam volna az igazat. De azt nem szokás. Még az első trimeszter alatt sem szokás erről beszélni. Annak végén csak.

Türelmes ember vagyok de ez ki fogja kezdeni a törelmemet.. :)

Ha az első hónap sikeres lesz akkor november végefelé leszek a 3. trimeszter végén. Annyira nem is távoli.. De hogy bírják ki a kismamák hogy nem kürtölik világgá boldogságukat?

Egy hónap mulva ilyenkor vagy örömmámorban leszek vagy a menstruációs görcsök közt :D Annyira izgi.. Vajon elindult már a gólya felénk?

 

ki érti ezt..

Tegnap pizzázni voltunk 2 baráti párral. Az egyik közülük két gyermekes pár - ezen a héten a gyerekek a nagyszülőkkel vannak a tengernél, ők pedig itt Rómában.

Ahogy ugratva kérdeztük, na milyen a 'szingli-élet', élvezik-e a szabadságot természetesen áradoztak, mennyire jó. Azért egy pici túlzást is éreztem, amikor anyuka azt mondta végre meg tudtak nézni egy filmet. Biztosan még fogalmatlan is vagyok meg naiv a témában de nekem úgy tűnt, amikor azt mondta kezdhetnének a 10 évvel ezelőtti filmekkel mert kb azóta nem néztek meg egy filmet sem.

Annak idején amikor megszületett a kicsi pedig tényleg, egyenesen tragédia volt velük találkozni, mert annyira lesújtó volt az ábrázatuk meg a sok-sok panasz. Azt mondta anyuka, hogy a kicsit nem lehet letenni csak kézben hajlandó lenni. Hát én ezt kicsit furcsállom de biztos van ilyen is. Mondjuk, amikor mi mentünk bababnézőbe pár hónappal azután hogy megszületett az egész estét végigaludta (8- éjfélig voltunk ott). Ha a nagyot 10 körül lefektetik csak belefér egy film, nem?

Május elsejét ünnepeltük még együtt. Akkor ugyancsak órákat aludt a bébi.

Biztosan majd benne lenni is más lesz és 'majd megtudom'. De szerintem hozzáállás kérdése is valamelyest.

Azért jó, hogy hallani pozitiv eseteket is a környezetemben.

Mindenesetre a hormonjaim már előjátékot adnak , ma képes voltam egy pár zenén illetve fotón elsirni magam. Persze ez még csak a pár nap mulva érkező piros napok előjele :)

Holnap jön a hír a barátnőmtől nagy valószínűséggel hogy kisfia vagy kislánya lesz, alig várom.

 

ready to go ...

Kezdek teljesen átszellemülni a nagy-nagy dologra ami vár rám. A munkát nagy sebesen lezavarom újabban déleőtt hogy aztán már csak az aznap beérkező dolgokat kelljen intéznem. És legyen időm olvasgatni mindenféle okosságot, szépet és jót a világhálón.

A terhesvitamint mostmár több mint egy hónapja szedem (igaz, szándékosan kihagyok napokat - mert azt vettem észre azon a héten amikor minden nap szedtem, hogy étvágyat csinál..).

Tegnap a szupermarketben felvásároltam egy csomó gyümölcsöt is, mintha a szervezetem kiáltott volna értük. Persze, aztán rájöttem az elmúlt hetekben szinte egyáltalán nem ettem gyümölcsöt.

A mozgás már hiányzik a kánikulai hetek miatti leállás sajnos kizökkentett a ritmusból de most visszalendülök.

Az egész napos laptoppal való szimbiózus viszont nem túl jó, vannak napok amikor teszek veszek munka mellett és olyanok is amikor alig tartok szünetet - na és azt az utóbbit a nap végén határozottan érzem..

Sajnos az olyan fórumokat is bújom hogy 'ki mennyi idő után esett teherbe' és társai aminek pontosan tudom hogy semmi értelme :D De a téma magáévá tett nincs mit tenni.

Jön az utolsó miki és indul a próbálkozás (ja igen én már eldöntöttem, hogy az első hónap sikeres lesz és punktum). Ahaha a viccet félretéve persze tudom hogy előfordulhat hogy eltelik pár hónap, párom nem fiatal már azért és sajnos dohányzik is.. De azért egyúttal nagyon egészséges és fiatalos is, szóval nem hiszem hogy gond lenne és remélem sikerrel járunk hamar. Olyan klassz lenne juniusban szülni :)

Már olvasgatok azügyben is hogy meddig dolgozni.. 1 hónappal a szülés előtt lehet megkezdeni a CSEDet (most így hivják), előtte táppénz. Legalább egy hónapot hozzáadnék még, már csak azért is mert aztán repülni, utolsó hónap közelében már nem épp jó dolog (orvosi igazolás is kell).

Szóval csupa izgalom és várakozás.

Drága Kislányom/Kisfiam

Még nem ismerjük egymást. Egyelőre csak terhesvitamin, a várakozás és izgalmak amik Rád utalnak. Egyelőre csak egy gondolat és egy vágy. De pár hét és talán a szívem alatt leszel.

Ígérem, hogy nagyon fogok Rád vigyázni.

Ígérem, hogy odafigyelek a testemre, hisz a te tested az én testemben fog növekedni 9 szép hónapon át.

Ígérem, hogy nem fogok idegeskedni és stresszelni semmin, hogy minél kiegyensúlyozottabban várhasd odabent világra jöttedet.

Mi mást ígérhetek Neked? Sok sok szerető embert aki vár.

Elsősorban anyukádat, magam. Nem tudom hogy tökéletes anyuka leszek-e. De mindent megteszek, hogy azzá váljak.

Apukád. Apukádat igérhetem, hogy imádni fogod, ahogyan én imádom. Feltétlen szeretetkötelék ami köztünk van. és aminek a részesévé fogsz válni.

Lesznek nagyszüleid akik szintén egytől egyik imádni fognak.

Az én szüleim, akik számára te leszel az első unoka. Emiatt biztosra veheted hogy nagyon a tenyerülön fognak hordozni. Mivel apa és anya nem egy országban születtek, és ezen nagyszüleid anya országában élnek, talán kevesebbet fogod őket látni, de az együttlétek annál tartalmasabbak lesznek.

Aztán ott lesznek apukád szülei, akik szintén imádni fognak. Ők az 'itteni' nagyszülők akikkel majd valamivel gyakrabban találkozol. Talán lemegyünk velük néha Sziciliába ahol majd nagy izgalommal várnak nagynénédék, apukád testvére és családja.

Lesz egy másik nagybácsid is, anyu testvére. Azonnal belopod majd magad a szivébe ez már biztos.. Aztán majd megjön a kedve, hogy csináljon neked kis uncsitesót :)

Anya nagyon sokat lesz veled, de apa is. Nem teszlek be egy bölcsibe vagy hagylak egész nap bébi szitternél fél év után, ne félj. Anya megtartotta a magyar munkahelyét ami sok sok időt ajéndékoz születésed után, és amit együtt tölthetünk majd amig el nem jön az idő hogy oviba menj. De ne aggódj, nem lesz unalmas. Sokat fogunk sétálni, játszani együtt. De majd elkisérsz bevásárolni is meg főzünk együtt apának finomakat.

Aztán lesznek kis barátaink, hisz sok sok kis bébi van most úton veled együtt. Apa unokatestvérééknél érkezőben másodunokatesód, reméljük szimpi kis csajszi lesz. Vagy anya magyar barátnői, akikkel majd baba-mama talikat csapunk. Nagyon élvezni fogod.

Látod, hogy vár anya?

..good company

Volt már egy bejegyzésem egy ominózus estéről egy ominózus párral na most visszaköszönnek.

Szerveztünk egy Umbria túrát velük négyesben. (aki egyszer, 2 év ismerettség után azt kérdezte hogy a román hasonlít-e a bolgár nyelvre...).

A kirándulás szuper volt, rengeteget mentünk és láttunk bejártuk Umbria egy jelentős hányadát.

De a nő (csúnya lesz) az idegeimre ment. Komolyan. Mindennel baja volt.

Hogy a házban ez nincs az nincs, mindkét reggel azon témázott, hogy nincs a fürdőszobában hely ahova letegye a cuccait (érdekes, mi találtunk). Nincs edényfogó (!) hát nem tragédia? Hogy a bár mosdója szűk (vagy neki óriási a segge :D ). A vendéglátó egységekben aztán rendre ki is nyitja a száját ha nem tetszik neki valami - én már egyenesen félek mit készül alakítani éppen..

A ház amugy egy dombon volt fantasztikus kilátással 360 fokban. 14 euróért fejenként nekiállni azon lovagolni hogy nincs egy plusz polc a fürdőszobában meg edényfogó a konyhában. Jah és napágyakat is hiányolt LOL.

Semmi bajom nem is lenne ha ennyi lenne összesen, de engem is kóstolgat (amit eddig a rövid, egy-egy vacsora időre limitálódó időben annyira nem vettem észre de igenis én sem tetszem neki hüp hüp :D ). Konkrétan, az egyik este a vacsinál a következő történt, 2 pohár volt a teritékben - két majdnem teljesen egyforma borospohár, az egyik egy picivel nagyobb volt mint a másik. Miután ittam egy kis vizet az egyikből (a nagyobból), ugyanbba töltöttem a bort - és nekiállt magyarázni hogyha nem tudnám azért van két pohár mert a nagyobba megy a víz a kisebbe a bor. Na itt elpatttant a cérna. Azt válaszoltam neki, szándékosan használom a nagyobbat mert a vörösbornak nagy pohár kell hogy levegőzhessen úgy oldódnak ki az aromák. Ennyi. Az oktató stilusára oktató stilussal válaszoltam. És végre. Nem könnyű nem az anyanyelvünkön reagálni az ilyen dolgokra de végre sikerült. Szóval nem bánom hogy ez a kirándulás mégis velük volt (habár a harmadik napra tényleg nagyon lefárasztott..), de végre, kezdek képes lenni reagálni a hülye megjegyzéseire. Amugy,az etikett mestere ezen az estén a vacsora végén ujjával nyalogatta az olajat a tányérából (a kenyeret már felette előtte). Szóval ennyit róla.

A legutóbbi bejegyzésben írtam a francia nők finomságáról, a kevéskét enni elvéről - amit nem széleskörben de itt Olaszországban is látok. Na 'barátnőnk' megtestesíti a példa szöges ellentétét - fal és iszik. Már 11-kor arról beszélt mit együnk ebédre és hogy délután ugye keresünk egy enotecat és iszunk bort. Vacsoránál nem elég a 2 kilónyi steak még sült krumplit is akart és persze minden este desszertet. Délután csoki vagy fagyi kihagyhatatlanul. Persze megvan ennek eredménye - a féktelen evéstől terebélyes fenék és combok a sok alkoholtól pedig ultra ráncos bőr kevés száraz vörösre festett haj (eleve ronda rozsdavörös festékkel).

Talán csúnya dolog - de megtestesítette mindazt amilyenné soha semmilyen körülményekközt nem szeretnék válni.

Persze a külső egy dolog, de nyilván sokat 'tett' érte hogy így nézzen ki. Aztán, a panaszkodás ami viszont már nagyon is negatív tulajdonság (amiről abszolut tehet és abszolut irritálhatja környezetét - és irritálja is). A teteje persze a velem szembeni oktató stilus ami pedig no comment.

Marconak a nő férje volt kollegája és barátja - de azt hiszem mindezek után szorgalmazni fogom hogy szervezzenek pasis estét és a négyes programokat annyira nem erőltetném már.. Hát ennyi, de végül tényleg nem bánom hogy megvolt ez a kirándulás mert tényleg előreléptem a 'reagálás képességemben' és ez nagyon szuper dolog.

ilyen a formám..

A cím egy Jennifer Lopez film címe habár a film témája egészen más (Jennifer Lopez teherhesen ismerkedik meg élete párjával aki mit sem tud még a film elején arról, hogy újdonsült párja várandós..)

Persze 1-2 hónap múlva jöhet akár ez a téma is .. Most még egy másik vonatkozásásban szeretnék elmélkedni a forma-kérdésről. Hisz ez nálam örökzöld téma mindig.

Mostanság gyakran nézegetem vissza a telefonomon vagy akár a facebookon a régi képeimet és értékelgetem, melyik időszakhoz milyen forma társult.

Saját megítélésem szerint jojózós típus vagyok persze csak kicsiben - Marco azt mondja ő mindig, 3 és fél éve ugyanolyannak lát. Tehát a kilók ugrándozása az 2 nagyon maximum 3 lehet és talán a környezetem nagyrésze mit sem észlel az egészből.

Számomra lelki kérdés a forma.. Nagyon kevés olyan időszak volt az életemben amikor maradéktalanul elégedett voltam a testemmel. Habár egyszer nagyon le sikerült fogyni, au pairkedésem nyári/kora őszi hónapjaiban - az már magamhoz képest talán egy pici túlzás is volt. Persze az akkori karjaimat bármikor elfogadnám minden további nálkül (a karjaim a gyenge pontom sajnos).. Aztán szépen láthatatlanul néhány hónap alatt visszakúszott az a pár kiló (szerintem az sem lehetett több mint 3-4 max 5 kiló minusz de az azért elég látványos volt..).

Úgy érzem az évek előrehaladtával egyre jobban vigyázni kell. Mintha egyre érzékenyebb lenne a testem az energiabevitel kilengéseire.

Volt például májusban az ominózus koszoruslány ruha miatti őrült 3 hetes diéta. Na ott aztán nagyon odafigyeltem pasta-t és pizzát három hét alatt egyetlen egyszer ettem, pizzából csak talán 2 szeletet. Kenyér zéró, szénhidrát gyakorlatilag csak a reggeli (kekszek). Futás spinning torna heti 4-5x. Én láttam is a változást hirtelen has lelapult és jobban is éreztem magam. Csakhogy amint elhagytuk a cél eseményt jöttek a pizzázós esték a 'mostmár aztán megérdemlem' alapon. És junius közepére szinte felpuffadtam :D Van egy képem amin mintha fel lennék fújva, komolyan. Pedig azért olyan nagyon nem engedtem el még akkor sem magam, csak a szervezetem tapasztalva az előző heti éhezéseket gyorsan amit csak tudott beolvasztott a testembe.. Gondolom..

Szóval ezek az időszakos diéták tényleg nem jók. Még jobban megerősítik ezt a csúnya jojó efektet.

Tehát valami más dolog kell amivel karban tartom magam és örökre távol ezt a fránya egy néhány kilócskát (annak azért örülök hogy az egy néhány még soha nem volt 6-8-10 ..).

Olvasok most egy szuper kis könyvet - egy amerikai nő Párizsban köt ki, oda költözik szerelméhez és a kultúrsokkról ír, arról, hogyan illeszkedett, integrálódott be az új környezetbe.

Az egyik fejezetben arról az észrevételéről mesél, miszerint a francia nők (párja édesannya) hogyan is maradnak mindig ilyen szálkás csini formában. Na és kérem a konklúzió: az adagok mérete.

Csak meg kell tanulni megállni. Megállni sokkal azelőtt mig kipukkanunk. Rengetegen esünk ebbe a hibába és pontosan ez az ami okozza a plusszkilókat. A diéta nem abban áll, hogy lecseréljük az olivaolajat kókuszzsírra mert az annyira egészéges és menő is amúgy, és kisütjük benne a kiló rántotthúst és megesszük a salátával amire upsz, ráöntöttünk egy fél liter majonézt dehát light és 550 kalória helyett a simával szemben csak 480 van ám benne.. És mégsem azt akarom kihozni ebből, hogy ne együnk majonézt meg milyet együnk, hanem hogy MENNYIT.

A magyar adagok hihetetlen mód túlzottak. Az irodánk éttermében néha lefagyok a mennyiségeken amiket a tányérokra halmoznak. Elképesztő. És sajnos kiéhezve magunkban hordozva pár állati ösztönt (egyél hisz most itt van előtted) a legtöbben meg is esszük az óriás tányér ételt, hiába lenne bőségesen elég a fele is. ITT a pont. És rengetegszer történt meg velem is, hogy elképedtem a mennyiségen de aztán kivégeztem. Mondva, mit számít már az a pár kanálnyi. Hát nagyon sokat. Minden nap az a pár kanálnyi pár év mulva 10 kiló lehet..

Visszatérve a könyvre, egyébként saját anyósomon is ezt látom mint a francia madam :) Soha nem túloz. Lassan eszik. Ha pizzázunk csak a felét eszi meg, mégis ő végez legkésőbb.

Szóval ezt kell eltanulni.

Hüvősebb kelet európai országból érkezve halmozottan hajlamosak vagyunk elfeledkezni magunkról ha étkezésről van szó. 1 vagy 2 fogáshoz szoktunk és óriás adagokhoz. És az étkezések nem tartanak tovább 15 husz percnél a végén pedig jajjgatunk hogy jaj de sokat ettünk. Miért is?

Ezeknek fényében nagyon örülök hogy az olasz étkezési kultúrát magamévá tudhatom. Itt egy igazi vacsora lehet akár 4-5 fogás is de a kulcsszó itt is a mennyiségek. A salátára nem kerülnek nehéz dressingek és a hús mellé teljes tányért betelítő sült krumpli mennyiség.

Van egy távolabbi kolleganőm aki egy év alatt - nem emlékszem pontosan de azt hiszem kb 20 kilót fogyott. Habár az eredmény szuperjó, néha elcsodálkozom milyen mennyiségeket eszik meg a csuda light reggeliéből amit mindenféle egészéges összetevőkből készít - pl ilyen magas amerikai palacsintákból sokszor 5-6 darabot.. (az instagrammon postolja őket). Ha picit a mennyiségből is visszafogott volna még gyorsabban haladt volna habár a lassú tempó abszolut okés nameg aztán ő igencsak sok túlsúlyról indult. De talán elég lett volna csak a mennyiséget levenni max lisztet cukrot nagyon minimálisra csökkenteni. Hisz a szervezetnek szüksége van mindenre.. Én épp ezért eszek reggel kekszet mert néhány darabbal beviszek egy normál adag energiát ami eltart az ebédig anélkül hogy degeszre enném magam 6 palacsintával például :D.

Nade mindenkinek más jön be.

Egyik barátnőm töredelmesen vállalva a jojó effektet mindig azt mondta - ő nem tud diétázni. Ő csak fogyókurázni tud, azaz ha fogyni akar pár kilót egyszerűen nem eszik. Tudja jól, hogy amint visszaáll a rendes étkezésre azonnal visszajönnek a kilók de vállalja is ezt.

Én viszont egy életmódot szeretnék találni amivel kordában tartom a kis kilócskákat. És talán most ezzel a mennyiség dologgal megtaláltam. Csupán meg kell tanulni tényleg megállni. És nem azt mondani, ugyan, '.. ma este picit túlzok egyszer élünk' - viszont, sajnos ha ezek az alkalmak egymást követik akkor hiába. Szóval csak teljes egyszerűséggel egy kis szigorúság kell, amit be is vezetek innentől fogva.. Érezni és megállni azelőtt hogy eljött a 'kipukkadás' érzés..

Az alábbi gondolat szintén nagyon tetszik..

Azt mondja, elég havonta 25 napot ügyesen étkezni. Ez is egy jó kis irányadó.

..a szerelem receptje

Ma a szerelemről szeretnék elmélkedni.

Úgy gondolom a szerelem nem csak úgy van és kapjuk. Vagyis, a kapcsolatok elején így érezzük. Mindent a szerelem tesz velünk, belefonódik hétköznapjainkba és csupa rózsaszínűvé teszi azokat. Párunk tökéletes a szemünkben és úgy érezzük, nem lehet semmi, ami gátat szab boldogságunknak, és az is lehetetlen, hogy ez az egész valaha megváltozzon. Magától értetődő minden.

Aztán persze mint minden új dolog, hozzászokunk és talán tompul egy kicsit a fénye. Ugyanúgy, mint egy új munkahelyen, ahol eleinte minden új, minden nap tartogat valami új impulzust, megismernivalót. Aztán telnek a hónapok, sőt évek és elérkezik a pont hogy már szinte csukott szemmel tudnánk végezni a munkánkat, kialakul a rutin. De pontosan ilyen egy új lakás. Vagy új bútor. Eleinte markáns 'új bútor' illatot áraszt - bármikor belépve a helységbe észleljük azt. Azán szépen lassan hozzászokunk - avagy, 'elillan a bútorillat'.

Azt gondolom, a kapcsolatokban ugyanez történik. Ugyanakkor persze, nem hasonlíthatjuk szerelmünket egy új bútorhoz, a szerelem annál azért összetettebb. Bonyolult recept amit az évek során megpróbálunk elsajátítani.

Hogy mik is az összetevői? Lássuk az én verzióm.

Vonzalom. Igen, külsőségekre gondolok. Fontos hogy a párunk valóban az ideálunk legyen. Hogy élvek múltán is ránézve azt mondjuk - IGEN nekem ő a férfi, az ideális férfi. Vannak barátnőim akiktől hallottam már olvadós megjegyzéseket egyes férfiak felé (akik történetesen nem a párjuk volt :D ). Én ilyenkor értetlenül nézek, ugyanis nekem a párom az a férfi akit ezer közül is választanék, akár George Clooney is állna mellette. Komolyan. Akkor is, ha csak a külsőségeket nézzük, ami persze csak egy töredéke a receptnek de én hiszem, hogy állati fontos alkotóelem..

Összhang. Ez rengeteg mindent magábafoglal az olvasatomban. Olyan mint egy főszerkeverék. A normák, értékrendek összhangja. A személyiségek összhangja. Hiszem azt hogy a legideálisabb ha a két félnek hasonló elképzelései vannak - például a mindennapi életről. Hogy hányszor kellene kimozdulni heti vagy havi szinten. Hogyan osszák fel a feladatokat, hogyan intézzék a bevásárlásokat. Hogy ezek az apróságok ne legyenek vita tárgyai a kapcsolatban ezzel megőrizve a békét.

Kommunikáció. Hjajj de fontos. Elképedten bámultam magam elé egy baráti pár szituációja láttán. Vita alakult ki de kivülről ordított, hogy az egyik fél nem értette a másik problémáját. Eltűnödtem, tizenévek után sem tudnak kommunikálni egymással? Marco az első párom akivel ez működik. Ahol MINDIG kimondom ha valami nem ok. Apróságokat is mert számít. A nők sokszor szeretnének jelekkel kommunikálni vagy épp szavak nélkül is megértve lenni dehát ez valljuk be nem igazán működőképes dolog. Szóval hiába, beszélni kell.

Legyen ez a három az én receptem alapkövei és most menjünk tovább a hogyanra.

Hogyan főzzünk, tartósítunk, melegitsünk és feljavítsunk haha hát ez kiváló hasonlat.

Azt gondolom, mi Marcoval - habár életünk nehezítő eleme a két ország távolsága mégis profitálunk belőle. Amikor elmegyek egy hétre, a távolság egyértelműen adja tudtunkra, mennyire is fontosak vagyunk egymás számára. Az egy hét után újra találkozni mindig egy új kezdet. Talán ez is egy fontos eleme annak hogy nem 'felejtük el' szerelmünket. Nem fásulunk bele a hétköznapokba (na persze ehhez lehet száz más jó mód nem kell feltétlenül egy hétre szeparálódni rendszeresen).

Aztán, mint ahogy a nőknek a ciklusa, a kapcsolatnak is vannak ciklusai és jó, ha ezt megértjük és nem dolgozunk túl erősen ellene. Vannak időszakok amikor az intimitás erősebb, van amikor picit háttérbe szorul (nem tünhet el viszont!). Vannak időszakok amikor rajongva szeretjük egymást van amikor túlélünk nehéz napokat. A lényeg szerintem, hogy mindenből a lehető legjobbat hozzuk ki annélkül, hogy a nehezebb pontoknál túlértékelnénk vagy pánikolnánk azon. Viszont dolgozni kell a kapcsolaton. Még az álompárosoknak is mert az évek megfakíthatják. Minden új bútor illata elillan előbb vagy utóbb igenám. De attól még az az a bútor, amit mi választottunk nagy lelkesen és csodáltuk meg eleinte nap mint nap - majd, természetessé vált jelenléte.

Dolgozni kell a kapcsolaton. Igen jöjjenek a közhelyek, a szexi fehérnemű, egy jó vacsi vagy egy nem várt mozdulat, heves csók vagy ölelés. Mindegy mi az csak csináljuk mert ha nem akkor láthatatlanná fog válni az az új és egyben már régi bútor..

Ide tudnám csatolni az előző bejegyzés gondolatát, azt a hosszút ami arról ír hogyha nem élvezzük a mindennapokat annak apró örömeivel akkor életünk nagyrészében boldogtalanság vár(hat) ránk..

Erről van szó. Élni kell, szeretni kell. És megfűszerezni a főztünket mindenfélével humorral, megértéssel, egy kis vitával és sok sok intimitással.

I still remember the days...

Nagyon megfogott tegnap ez a gondolat.

Azt jelenti: 'emlékszem még azokra a napokra amikor imádkoztam dolgokért amik most az enyémek'.

Hogy mennyire el is felejtünk hálásnak lenni azért amink van, ugye?

Most természetes hogy mellettem van egy férfi aki nem mellesleg a tökéletes a számomra. MINDENBEN.

Pedig emlékszem, húsz és 26 éves korom közt mit meg nem adtam volna, hogy érkezzen. Mennyi rossz élmény ért és mennyi csalódás. Csak reméltem hogy valahol vár rám a tökéletes, hát így történt. Várni kellett de megérkezett és tényleg olyan tökéletes ahogy azt vártam.

Aztán, itt a munka kérdése. Hiába vannak rossz napok, stressz olykor olykor sok is - mégis, szerencsés vagyok mert azért szeretem a munkám. Támogatja a magánéletem és megfizet. A feladataimat a saját megitélésem alapján végzem, önállósággal és nem utolsó sorban két idegen nyelvet használok. Emlékszem, au-pari-ként vagy a polgármesteri hivatalban mit meg nem adtam volna egy ilyen munkáért. Persze azoknak az időknek is megvan a miértje, pozitiv oldala. De a jelenre abszolut nem lehet panaszom.

Sok programunk is van. Havi kétszer legalább elmegyünk barátokkal vacsizni valamerre. Most Perugia-ba készülünk a huszadikai hosszúhétvégén. Szeptemberben Catania Marco tesójáékhoz majd pár nap fent Genova mellett, barátoknál. Szóval arra nem panaszkodhatok hogy nem mozdulunk ki, most a következő hetekben talán túl sokat is. :)

Hajlamosak vagyunk boldogságunkat újabb és újabb állomások / programok / események, sőt már most tárgyak eléréséhez kötni. Az új Iphone, a prágai hosszúhétvége.

Ezt a gondolatot idézi az alábbi képecske.

"Életünk nagyrészében semmi csodálatos nem történik. Ha nem leled örömöd abban hogy reggel felkelsz és elvégzed a munkád, este leülsz vacsorázni a családoddal vagy barátaiddal - akkor nagy eséllyel nem leszel soha igazán boldog. Ha valaki élete nagy eseményeire alapozza boldogságát - mint egy új munka, sok pénz, egy hibátlan szépségű esküvő vagy párizsi hosszúhétvége, az illető élete nagyrészében nem lesz boldog. Ha viszont a boldogságunkhoz elegendő egy finom reggeli, virágok a kertben vagy egy jó ital akkor jobb esélyeink vannak a boldog életre".

Picit amatőr a fordítás de a lényeg biztos átjön. Találjuk meg az örömört az apróságokban is és ez nayon igaz..

Hungary, Hot weather and other disasters :)

Megvolt az augusztusi magyar-hetem azaz holnap térek vissza Rómába.

Jó volt, sokmindent csináltam de elég is volt.

Nagyon meleg van itt is és már kicsit elegem van a kánikulából - hiába nyár-párti vagyok, valahogy idén kicsit túlzásba vitte a nyár a dolgát.

Reggel fél kilenckor már forróság van és este 10-kor is még 30 fok ez nem túl kellemes. gyakorlatilag soha nem érzem frissnek magam. A hajam szépen megcsinálni kb felesleges mert a hátamhoz tapadás által már első nap elveszíti a gondos formázást. Futni a nyaralás előtt óta nem voltam és már nagyon szeretnék újra menni de ilyen forróságban..

Szóval nem bánom ha jón a koraősz. De ennek fő oka valami más - mégpedig, a közelgő bébi project. Már alig várom. A napokban pár napos késésem a piros betűs napok érkezésében teljesen felvillanyozott és szinte bántam amikor megjött. Mindketten örültünk volna a dolognak hisz az elhatározás már megvan és így is úgy is kezdődik a dolog már.

Megvettem a vitaminkomplexet is - és habár nagy dilemma volt az interneten olvasottak után, úgy döntöttem nagy kárt nem okoz. Később majd konzultálok róla orvossal..

Meghosszabbítottam az EU-s egészégkártyám érvényességét is az nagyon szuper gyorsan ment.

A munkában káosz, rengeteg a meló és a folyamatos helyettesítések kiborítóak. 10 hetet helyettesítek összesen nem hiszem, hogy ez normális..

Alig várom hogy lelépjek a maternityre nagyon elfáradtam főleg ebben az utolsó időszakban.

És alig várom hogy jöjjenek az izgalmas hetek, amikor is azon tűnődünk, beköltözött-e vajon a bébi :)

Relaxed, balanced.

Régen nem éreztem magam ilyen kiegyensúlyozottnak.

Persze, egész biztosan a munkától, mindennapoktól való elszakadás és a vakáció tehet róla főként de egyébként is úgy érzem, végre 'rend van'.

Szeretem az életem, már most feledtébb szerencsésnek érzem magam azokért a dolgokért (pl. home office) amit egy éve a pokolba kivántam.

Végre van pár barátnő itt is és elboldogulok mindennel. Most például erősen felbátorodtam a vezetéshez is, alig várom hogy autóba üljek majd a napokban.

A nagyon fontos dolog pedig - ami talán szintén balzsamként hat a lelkemre, a közelgő bébiproject. Egy hónap mulva indulunk. Most elkezdem szedni a folsavat amiből nagyon ajánlatos feltankolni a szervezetet ilyenkor. És akkor uccu neki :D

Mérhetetlen örömmel gondolok erre a dologra. Míg egy kinti barátnőm akik szintén elméletileg hamarosan kezdik a dolgot folyamatosan arról beszél, jövö nyáron ezt csináljunk meg azt csináljunk (hé még az ideinek sincs vége amúgy :D), már azt tervezi, hogy hova passzoljuk le a gyereket és hogyan szervezzük a dolgainkat. Én ekkor azért szóltam, ácsi, talán épp újszülöttekkel leszünk magunk mellett, ugyan hogyan passzolsz le egy újszülöttet, kinek, apának tessék papa ja meg kellene szoptatnod úgy 3 óránként hahaha.

Nekem a fejemben abszolut nem az kavarog hova passzoljam le és milyen programot csináljak majd. Sokkal inkább, hogy hogyan szervezzük majd meg hogy mindenkinek 'jusson' a picúrból. Hetek Budapesten/Félegyházán. Én szüleim itt. Catania nagyszülőkkel és a Zia-ékkal (zia=nagynéni, Marco tesója :) ).

Persze egy kis idővel magunknak is de nem az jár az eszemben hogy lépjek le, hogy nekem jó legyen.

Azt gondolom, hogy ezzel a hozzáállással nagy csalódás lesz ennek a barátnőmnek az első időszak hisz az már nem a saját kis életünk programokkal beszövéséről fog szólni már. Én viszont nagy örömmel fogadom ezt a dolgot. Biztos vagyok benne hogy anyává válni óriási változás, de ezzel együtt fantasztikus dolog lesz. Úgy érzem felkészültem a felkészülhetetlenre :)

A kiegyensúlyozottság a kapcsolatunkra is igaz most Marcoval - úgy érzem most tényleg minden teljesen harmóniában áll :)

back from the vacation

Megvolt a várva várt nyaralás, a szabadság lezárult és újra visszakerültünk a mókuskerékbe.

Habár nagyon szuper volt ez az elszakadás, a sok gondtalan nap valahogy nem sikerül teljesen távol tartanom magam a sokktól.

A 800 mailem még hagyján de a 15 új project amit a nyakamba zúdítottak nem a távollétem alatt hanem egyenesen a visszatérésem napján.. Mind olyan migráció amit szeptemberben és októberben szombatokon kell megcsinálni. Minden egyes szombat be van velük táblázva kivétel nélkül.

Ezt azért csak nem gondolták komolyan hogy majd egyedül megcsinálom mert ahogy ez bárkinek is a fejébe megfordult olyan sebességgel fordulhat is ki belőle.

A másik, a nyári helyettesítések. Az olasz kollegám Paolo már 1 hónapnál jár eddig, és most jön majd augusztus második hetétől ujabb 3 hét - addig egy másik magyar kollegát is helyettesítek 2 hétre. Szóval non stop a sajátom mellett plusz munka van.

És akkor az olasz kollega ma azzal fogadott még kivenne majd 4-5 napot szeptemberben meg 4-5-öt oktüberben, majdpedig elmegy megoperáltatni a térdét októberben és akkor olyan 3 hónapig nem lesz.

Köszi.

Szóval, hiába az elhatározásom hogy nem stresszelem magam és a nyaralás ideje alatt elért alfában igyekszem maradni, közel lehetetlen.

Mégis meg kell hogy próbáljam. Fontos időszak fog következni. Maximum szépen kinyitom a számat ahogy sokszor nem tettem és jelzem ha nem bírom, ennyi.

Visszatérve a nyaralásra. A tervezettnél kevesebbet mentünk. Úgy értem, tervbe vettem egy csomó helyet ahova elmegyünk de végül, miután az első napok igen mozgalmasak lettek, arra a következtetésre jutottunk, lassan jársz tovább érsz. És jobban relaxálsz. Így is, nem mondani hogy az egész nap a napágyban döglős nyaralásunk volt, sőt. Sok helyen jártunk. Óriási Kréta.

A saját szervezés pedig szupernek bizonyult mint eddig általában. Hisz ha elmegyünk csak egy városkába utazási irodán keresztül akkor vagy nagyon keveset látunk, vagy borzasztó sokat kell mozogni hogy lássunk is.

Sokszor jutott eszembe bárhol jártunk - hogy ha csak a sziget másik végébe foglalok, ezt tuti nem látjuk. A sziget másik végéen pedig - node, aki csak itt száll meg, hogyan jut el a másik csücsökbe a kihagyhatatlan xyz partra vagy látványossághoz?

Szóval jó lett nagyon a vakáció.

A görög válságból semmit nem érezni turistaként.

Minden abszolut normálisan működik, vendégszeretet fantasztikus mint mindig.

A nyaralás alatt kaptam egy nagy és fontos hirt. A barátnőm várandós, most 3 hónapos.

Mi is meghoztuk végső elszánt 'határozatunkat', szeptemberben kezdés :) Alig várom.

Már most rengeteget gondolok erre az egészre. A nyaralás szuper kizökkentés volt de azt hiszem nem csak egy kis kiugrásra. Tudatosan próbálok ebben a lassított, nyugodt állapotban maradni.

Képes vagyok nagyon stresszelni amikor nyomaszt a meló ez egy nagy defektem. De azért már javultam ebben. És most még inkább azon kell lennem hogy ne stresszeljek, ne idegeskedjek.

Persze a fenti dolgok nem tudnak teljesen hidegen hagyni. Sok sok munka amik most érkeztek plusz a helyettesítések. De csinálom ahogy tudom és amit meg nem tudok annak annyi - vagy kérek segítséget.

Ahogy jönni fog a baba kicsivel rá ha bejelentem úgyis megértik a miértet és akkor már meg pláne mindegy lesz.

Ami nem mindegy az hogy minél kiegyensúlyozottabban várjam ezt az időszakot mert talán csak egyszer lesz az életemben ez.

Peace happiness és love :)

Greek sun not in crisis

Egy hét múlva Krétán fogok lubickolni már. És két hét múlva még. És 3 hét múlva pedig még szabin leszek :) Mondjuk, utána rögtön újrakezdődik a munka is.

Óriási a festültség Görögország miatt most. Őszintén, én is napi többször átolvasom a híreket és egy pár fórumot is. Igaz nem aggódom. Biztos vagyok benne hogy nagy gond nem lesz, a turistákkal finom kezekkel kell bánniuk ez országuk fő bevételi forrása. Ahogyan olvastam, az ATM pénzfelvét limit csak a helyiekre, a helyi bankkártyákra érvényes - a külföldiekkel 500 eurót lehet felvenni naponta - és a hirek szerint töltik is az automatákat rendesen.

Hát reméljük. Persze viszünk sok készépénzt hogy biztosan ne legyen gond.

A Greek sun not in crisis mozgalom nagyon is helyes, hisz most még a hirekkel el is ijesztik a turistákat ettől a csodás országtól.

Én biztos vagyok benne hogy ebből az egészből a turisták semmit nem éreznek meg, sőt. Úgy képzelem, sok helyen még nagyobb hálával fogadják őket amiért ide jöttek eltölteni a vakációjukat (és elkölteni pénzüket .. :D ).

És igazából, én örülök hogy megyünk sé most megyünk - szeretném látni a helyieket, akik - többynire - állítólag óriási nyugalommal és higgadtsággal kezelik ezt az egészet.

Imádom a görög mentalitás a nyaralás alatt mert lelassít, megnyugtat. (a munka világában biztosan nagyon idegesítő lehet :D).

Ne tudok azonosulni az all inclusive szállodában tespedő nyaralókkal elnézést a kifejezésért. Szálloda, szálloa tengerpartja, szállloda medencéje, szálloda étterme körüli tengés lengés. Nekem ez az all inclusive szállodás nyaralás. Semmilyen formában nem vágyom rá.

Páratlan dolog a görög földeket felfedezni átautózni a kis falvakon, megállni ahol tetszik. Felfedezni a csodaszép partokat amiket civilizáció nem érintett (nincs tele napággyal napernyővel meg nepszemüveget áruló négerrel).

Fél napot várost nézni majd egy isteni gyros pita után strandolni délután. Este pedig elmenni egy kis rusztikus tavernába friss halas vacsira. Nekem ez sokkal nagyobb élmény mint egy luxushotel medencéje és svédasztala.

Alig várom.

 

 

2 weeks - count down

2 hét múlva indulás. De már csak 10 nap hogy elinduljon a szuper-hosszú nyaralásom, ami, utolsó napomon életem legmagasabb fizetésének bezsebelésével fog kezdődni.

A tegnapi 14 óra munka után pedig ma kaptam egy újabb jó hírt egy újabb néhány százalékos emelésről ( 3 hónapon belüla második).

Ideje volt ennek hisz előtte 3 éven át egy fillér pluszt vagy emelést nem kaptam.

Szóval szép hetek jönnek.

Kezd picit nehézzé válni a helyzet a munkahelyen - további kollegák távozása várható - miközben a munka számomra egyre több. Egy kollega összel műtétre van előjegyezve amiből hónapokig fog lábadozni - hónapokig kell majd helyettesíteni.

Lehet hamarosan jeleznem kellen hogy mivel én majd maternityre is készülök, talán nem ártana felvenni valakit..

Az orvosi kivizsgálások folyamatban vannak. A vérképem szuper és nagyjából minden más rendben van. Holnap megyek még börgyógyászhoz így letudtam egy csomó mindent.

Már csak türelmesen várni kell hogy menjünk, szippantsam a tenger illatát és mosolyogjak bele a világba a szalmakalapom alól :)

Egészség hét

Egészség hetem van.

Ma üzemorvosi vizsgálatom volt, pénteken vérvétel, belgyógyász és nőgyógyász. Jövő héten börgyógyász.

Ideje egy ilyennek, habár nálam nagy orvos kerülő nem létezik :)

Mondjuk, nem egyszerűen kerülöm az orvosokat de tényleg nincs rá szükségem. Megfázásnál nagyobb bajom nem szokott lenni. De egy vérkép nem árt nameg a nőgyógyászat... nagyon nagyon rég nem voltam. És hát a babára készülve abszolut jól jön.

Sajnos két problémám azóta is fennáll: az ekcéma és a vállzsibbadás.

A válzsibbadás egyértelmű hogy a laptoppal/egérrel végzett monoton ülőmunka és stressz kombinációja. És most az üzemorvos azt mondta, szerinte simán lehet hogy az ekcéma is az egértől van.

Cérnakesztyűt kell vennem és még a gumikesztyű alá is azt kell felvennem.

De rengeteg féle felvetés van. Simán a kiszáradás lehet ami kihozza. Vagy fémre is érzékeny. Esetleg egy bizonyos szer, ami tisztálkodószerben van. A hajam már egy ideje gumikesztíűvel mosom..

Szeretnék megszabadulni ezektől a nyavajáktól már nagyon zavaróak.

Remélem minden jól fog menni a vizsgálatokon.

# run for fit

Életmód poszt.

Azt hiszem igazi futó bolond lettem.

4 napot hagytam ki két futás közt és tegnap, és végre elmentem futni.

Már a gondolat felvetésénél elfogott az öröm. Végre. Aztán maga a futás. És az érzés, hétről hétre fejlődöm. Ott ahol eleinte feladtam na ott van most a csúcspont. 4-5-5,5 kmereket futok mostanság, habár a GPS-em olyat játszik velem hogy itt a házunk alatt (hiába kapcsolom ki és vissza) nem indul. A kilómétereket nem számolja - csak az időt (endomondo). Aztán egy bizonyos ponton indul el, olyan 7-8 perc után. Szóval szerintem vagy egy kilóméter lemarad abból az eredményből amit a végén kapok.. De majd kisérletezem még vele.

A forró nyár sajnos nem kedvez túlságosan a futó-szenvedélynek. Este 7-kor is még nagyon meleg van futáshoz. De nem fog eltántorítani ez sem :)

Azt hiszem igaz lehet az a tény, hogy ha valamit legalább 21 napig azaz 3 hétig csinálsz akkor szokássá válik, rögzül. Én most egy 5 hete futok. Heti 3x átlagban.

A fittség érzete a legszuperebb benne. Hogy érzem, egyre többet birok.

Sajnos vannak napok persze amikor kevésbé megy jól, csak úgy vonszolom a lábaimat. De szerencsére több az energikus nap amikor érzem hogy minden porcikám dolgozik és edződik.

Kezdek kis sprinteket si néha néha becsempészni. Hamarosan ki szeretném próbálni az intervall futást ami a sprintekből és lassú percekből épül fel. De ehhez kell egy jó stabil állóképesság szóval még hangolódom.

A zene rengeteget jelent. Amikor érzem hogy nehezedik, ráadok egy kis hangerőt. Vagy elinditok egy nagyon energikus zenét.
Remélem hogy a lendület a lelkesedés hosszú ideig elkisér még.

money money money

Na nem mintha rákattantam volna az ABBA-ra.

De akartam szentelni egy bejegyzést ennek a piszkos témának.

A kapcsolatom vele - ő és én. Számomra a pénz = egzisztencia, biztonságérzet. 20 éves korom óta dolgozom és rendelkezem fizetéssel, folyamatosan. volt 5 számjegyű fizetésem is, évekig. Akkoriban otthon éltem - hát ezek voltak azok az idők amikor sok sok megtakarítást tudtam összegyűjteni. Majd az au-pair kaland után ahol meglehetősen csóri voltam, de egy pici pénzt még ott is gyűjtöttem, jött a tényleg élesben önálló élet. Egy (otthoni viszonlatokban) igen jó fizuval, nade önálló kis albérlettel, és, Rómába havi szinten repkedésekkel. Mondanom se kell, nem a számla-hízlalós időszak volt.

És ahogy most kiköltöztem Rómába, mivel Marco saját lakásában élünk albérletet nem fizetek de még csak rezsit sem - ehelyett a bevásárlásokat állom én.

Gondoltam, na majd most lehet hogy sikerül egy picit spórolni.. A frászt. Tetetemes összegeket költünk bevásárlásra. Egy átlag nagybevásárlás 50 euro. De nem ritkán érünk el 60-65 felé is attól függ épp mi fogyott ki - és ezt nem havi szinten ám hanem heti.. Aztán ott vannak a hazautak. Ha mindig én dönteném el mikor megyek meg is tudnám ezt is úszni 50 euróból. Nade olyan helyzetek ugranak be, mint ami éppen most, megvettük hetekkel ezelőtt a jegyet juniusra amikor Marco is jött. De az utolsó otthonlétkor sajnos nem sikerült elintézni az üzemorvosi vizsgálatot ahogy azt terveztem, nem jött az orvos. És amikor én otthon leszek az előzetes tervek szerint junius végén nincs az orvos. Csak 17én. Mi viszont 18-án indultunk volna.. Klassz. Szóval, 16-ra vennem kell még egy jegyet hogy el tudjak menni az üzemorvoshoz aki csak a hónap 3 meghatározott napján jön.. Ilyen és ehhez hasonló bökkenők nehezítik soromat ebben a féllábas helyzetben.

Sajnálom hogy egy éve nem voltam bátrabb és nem kerestem aktivabban munkát, kicsit nagyobb látókörben. De mostmár így alakult. Mostmár túl késő lenne váltani - érdemesebb kihasználni a hosszú gyest Magyarországról, ha már eddig kihúztam..

Na és éppen ebben a plusz jegy vásárlásban dühöngtem tegnap amikor is rájöttem, az egyenlegem végén járok e hónapra. A fizetés pedig még 2 nap. A tudat hogy dolgozom keresek, nem fizetek se lakást se hitelt, csak az étkezésünket meg az utazásokat, és hónap végére nem marad két fillérem.. Ez nagyon lehangoló.

Lehet hogy picit jobban meg kellene fogni a pénzt?

Ekkor beléptem az internetbankba és visszanéztem az egy havi kiadásaimat. Végül, nem találtam semmi kirívót. Nem találtam extra kirivó dolgokat, olyan kiadásokat amik nélkül meglettem volna. Júniusi repjegy. Szállás két napra mert Marcoval együtt jövünk. Nagybevásárlások, egy csomó majd 300 euro.. Telefonfeltöltések mind a magyar mind az olasz telefonra. Ajándék bátyámnak - és mivel több mint egy éve ő szállásol el otthon havonta egy hétre nem tudtam egy 10 eurós pull n bear poloval előállni, olyat vettem ami majd 4x ennyibe kerül. Na szóval nem nehéz elérni ahhoz a bizonyos kerethez.

Ez a van sajnos. Most a gépem jó állapotban van az üzemorvost letudom.. Reméljük hogy nem lesz semmi last minute hazaút és egyebek a következő hónapokban és sikerül picit óvatosabban költeni.

fit for life

Jöjjön egy életmód-bejegyzés.

 

Nyár közeledtével mindig fellendül a body project, egyre inkább igyekszünk (igyekszem) odafigyelni, mozogni - észülődni a bikinis szezonra.

 

Az elmúlt időszak ruhába belefogyós módszere jónak bizonyult, vagy, mondjuk úgy inkább elég hatékony volt. Szénhidrát visszafogás.. Picit túlzásba is vittem azt hiszem mert néha már-már éheztem, de a nemes cél előttem villogott, vagyis a kényszer hisz nem volt esélyem kicserélni..

 

Aztán viszont azt éreztem, hogy picit túl éheztettem a testem és amint visszatértem normálisba gyorsan SOS visszakapott egy kis tartalékot. Persze ezek olyannyira kis mennyiségek voltak hogy csak én vettem észre.

 

Ami viszont nagyon klassz volt a sok mozgás. Főleg futás. Néha persze volt benne mélypont, de összegészében nagyon energikusnak éreztem magam. Tehát ezt eltökélt szándékom folytatni, hisz, a nyár és a fürdőruhaszezon még csak most jön.

A formás feszes idomok amikre megyek már abszolut nem fogyásra.

life is better in flipflops..

Újra itt.

Aktuális helyzetjelentés, túl az esküvőn - fáradtan de megnyugodva. Egészen jól sikerült a dolog várjuk a képeket. Örülök hogy Marco is szuperül elvegyült és jól érezte magát. Nagyon helyesek voltak a vőlegénnyel akit csak most ismert meg, nagyon szimpatizáltak :)

Aztán kiegyenlítette a lelki békémet egy dolog. A harmóniából az a bizonyos május eleji incidens billentette ki, amikor is nem tudtam elmenni a lánybúcsúra és ezt bejelentvén nem éreztem megértve magam abszolut.

Az esküvőn viszont furcsa meglepetés ért. Kiderült, hogy az unokatesóm tanuja nem a testvére volt mint az az esetek nagy százalékában szokott lenni, hanem közös barátnőnk. A régi nagy hármas barátságból.

Már tavaly megemésztettem azt, hogy megváltoztak a dolgok és valamiért nem úgy sikerül fenntartani a kapcsolatot, mint régen. És hiba a távolságra fogni. Mert vannak barátnőim akikhez azóta is közel ugyanolyan szinvonalú barátség köt, amióta kint vagyok Rómában. Írunk, eszmét cserélünk és amikor tudunk találkozunk.

De itt más a helyzet. Az unokatesóm már akkor eltávolodott, amikor még bőven Pesten éltem sőt nagyjából azonos városrészben éltünk ahol napi szinten át is haladt. Mindegy. Aztán miután kiköltöztem, havi rendszerességgel maileztem nekik (a hármas) amikor jöttem haza, de mivel egy idő után úgy láttam, értelme / eredménye nincs ugyanúgy nem találkozunk, ők nem keresnek, felhagytam ezzel. Akkor igen rossz volt, hisz éppen a fél lábbal itt fél lábbal ott helyzetében voltam.

De abszolut túljutottam ezen.

Na most az esküvőn picit leesett az állam. A nagy hármas lánybarátság ilyen szépen formálódott - ők szívbéli jó barátnők maradtak, unokatesómnak a tanuja is ő lett nekem pedig egyikük sem szólt erről egy szót sem. Ott szembesültem ezzel a szertartás perceiben.

A másik dolog az eskvő bejelentése meghivás ésatöbbi. Már decemberben hallottam a barátnőnktől hogy megvan a dátum. De értésítést csak január végén kaptunk, a vőlegénytől, emailben. A rendes meghívót azóta sem kaptuk meg. Amikor találkoztunk unokatesómmal azt mondta, elfelejtette. OK. De, ha ennyire elvárt lett volna hogy ott legyek azon a lánybúcsún arról szemet tévesztve, hogy én amúgy külföldön élek és ráadásul a munkahelyem is akkor hív amikor hív (és most épp rosszkor hivott, és egy harmadik repülőutat a hónapban nem tudtam már bevállalni..).

Nade mindezek után azt mondom, nem érzem rosszul magam. Mondjuk úgy fifty fifty, nem igaz?

És most jól érzem magam. Jól érzem magam mert túl vagyunk ezen. Újabb megerősítés, hogy, elcsépelten szólva 'ami nem megy azt nem kell erőltetni'. Formálom én is a kis életem idekint és ápolom azt a részét odaát amit megéri ápolni.

Most hogy jön a nyár csak a nyaralásra gondolok, a napsütésre a tengerre - máris bearanyozódik a lelkem, jaj de költői voltam.

Én nyári lélek vagyok. A papucsok és szandálok a kedvenceim. A napbarnított bőrömmel érzem a legjobban magam. A meleg a gyengém.

Az idei nyaralás, 12 nap Krétán azt hiszem meseszép lesz. Idén ezt az óriási szigetet választottuk, ahol aztán lesz bőven bejárni való (tavaly Lefkada picinek bizonyult..)

Néha amikor elbizonytalanodom, biztos megtehetjük ezt? Egy ilyen hosszú görög nyaralást végig autóbérléssel szupi apartmanokban. De aztán összeszámolva, 2 főre szállás repülő és autóbérlés 1000 euro, főszezonban. Ennél valamivel kevesebbért lehet kapni magyarországról egyhetes utakat (apartman és repülő) mert ott az eredeti árhoz 90.-100 ezer hozzájönnek mindenféle reptéri illeték meg kerozindíj meg transzfer (ezek majd 40 ezer plusszban - tehát átszámítva 400- 450 euro). Szóval a plusz 5 nappal és kocsival at hiszem jó áron jött ki a dolog..

És nem csak a pénz. Hanem hogy egész évben munka, utazás Budapest és Róma közt, sok szervezés és stressz. Igazán ránkfér a nyár. Idén a szabadággal is szuperül bántam, idáig nagyon sporoltam, így a nyaralás alatt 2 hetet teljes egészben veszek ki. Ilyen amióta elkezdtem dolgozni a BTnél nem volt. 1 hét plusz 2 nap, ennyi volt a maximum távollétem eddig hát most itt az ideje rendesen elszakadni egy kicsit. Azaz, még másfél hónap :)

Addig is éljenek a flip flopok :)

Social Network

Előző bejegyzésem egy gondolata volt az amiről a bejegyzésem most szólni fog.

Elhatároztam, változást eszközölök ebben.

Sokféle a nézet miben is áll a közösségi portálok lényege. És sokmindenre is használjuk.

Vannak olyan emberek akik csendes megfigyelőkként vannak jelen ritkán osztanak meg dolgokat. Vannak a csupa közérdekű és mindenféle dolgot posztolók. És azok akik többnyire 'jelet adni magukról' használják. Én az utóbbiba tartozom. Elég gyakran osztok meg képet, checkolok/unk be helyekre. Eddig azt gondoltam, hogy ez jó hisz azok számára akikkel keveset tudok találkozni beszélni közlök információt magamról, ahogyan én is kapok kitől többet kitől kevesebbet.

Ha viszont (ahogyan a cikk is írja), folyamatosan csak kellemes eseményekről, klassz vacsikról és kirándulásokról postolunk az több negatív dolgot is eredményezhet. Az irigység és a 'na nézd már hát ennek hogy bejött' csak egy, de ami rosszabb, ha közeli barátnők letesznek Rólad mert látják, jajj te aztán olyan nagyon jól elvagy. Gyakorlatilag elég hogy a facebookon követnek mert mindig azt látják, hogy minden hiper szuper.

A mélypontokat, gyengeséget és kimerülést viszont nem osztjuk meg. Amikor rossz napjaink vannak, elfáradtunk és szétesőben vagyunk. Amikor mély problémák megoldásán dolgozunk. A neurológiára nem divi becsekkolni igaz?

Ha szerencsések vagyunk, marad körülöttünk olyan ember aki a szemedből nézve dönti el, faggasson mi a baj.. Mint a párom. Minden rendben? Igen. És tudja ha az az igen az valójában nem.

Szerencsés vagyok mert azért maradtak olyan barátságaim is otthon akikkel természetes, hogy találkozunk amikor otthon vagyok. Akiknél a szó csak úgy folyik. Akikkel egy pár órás 'kibeszélős' este olyan feltöltődést nyújt mint egy spa hétvége.

Tudom, az is normális ha egyes kapcsolatok változnak. A távolság sem mindig képes kiállni a legerősebb barátságokat. De azért jó, hogy van 'tisztelet a kivételnek'.

Visszatérve a témára azt hiszem hasznos volt hogy elolvastam azt a cikket.

És mostmár értem, változtatni szeretnék. Nemcsak kevesebbszer nyúlni a telefonért hogy átnézzem az üzenőfalat. De leginkább, nem megosztani heti szinten azt hogy épp hol vagyok mit csinálok. Ahelyett hogy azt csekkolgassam, kiktől érkezett az újabb két lájk inkább élni a pillanatnak.

Szó se essen róla hogy Facebook-ellenessé fogok válni. Egyáltalán nem, hisz amit leirtam fentebb az érvényes. Jó dolog kicsit jelt adni magunkról és kapni másokról. Csak picit limitált formában. Nem állandóan mert az az érzésem, hogy már nincs értelme ennek az egésznek. Kiírjam hogy 'jajj de jó egy hónap és megyek nyaralni 12 nap relax'. Én szeretek ilyeneket olvasni mert feldob hogy itt a nyár jajj de szuper de sajnos manapság ez inkább 'polgárpukkasztó' hatással van.. Vagy a reptéri checkinek. Az emberek nagyrészének a reptérről a kirándulás utazás jut eszébe. Nekem havi rutin, a rohanás, a stressz hogy ne akarja a Ryanair elvenni a bőröndöm mert a laptop ajaj meg a bőrönd bezárásával járó kihivások..

A tavalyi nyaraláson rengeteg fotót postoltam, és azért mert szeretem megmutatni merre jártam, mit láttam. A postok hatására vette fel a kapcsolatot velem egy lány akit annyira nem is ismerek és a szálláskontaktunkat átadtam nekik, oda is mentek. Rengeteg infóval láttam el és ez tökjó (született tour operator vagyok :) ). De idén azaz mostantól nem követem ezt a dolgot.. Azt a bizonyos polgárpukkasztást mert sajnos ez az emberek nagyrészének ez az.

 

az újabb leckém..

Milyen érdekes, hogy mostanában milyen sűrűn kapok életleckéket. Az is lehet, hogy eddig is kaptam őket. Csak nem értelmeztem őket. Nem találtam meg bennük az üzenetet.

Most, hogy a legutóbbi 'rázós' időszak után kezdek egyenesbe jönni újabb a láthatáron.

A lecke pedig a 'nem vehetsz mindent a hátadra, csak hogy megfelelj mindennek és mindenkinek'.

A május egy rázós hónapnak igérkezett már eleve. A családban esküvő lesz, az unokatesóm megy férjhez.

Már előre görcsben voltam, hogy fogok mindent kivitelezni. A munkám miatt pedig még egy további teljesen kiszámíthatatlan kikalkulálhatatlan talány, mikor kell jönnöm és ezt nem én döntöm el.

A helyzet úgy alakult hogy április elején upgradelték a laptopomat amitől sajnos nemhogy nem lett jobb a helyzet de egyenesen borzasztóvá vált. Az IT azt mondta, memóriát kell upgradelni mináél előbb mert ha nem, az is lehet hogy egszer csak beadja az unalmast. Ehhez pedig haza kell jönni. Megpróbáltam tehát minél előbbre egy szombat szombat utat találni (mert ha hétköznap repülők ahhoz szabadságot kell kivennem na és ebből nem bővelkedem) és nem utolsó sorban pénztárcakimélőset - na ez az ami rövid határidővel nem létezik... Szóval április 18-ai indulással, és 25-ei visszatéréssel megvettem a jegyem.

Az esküvőre április 15-18-ig jövünk.

A bökkenő a leánybúcsú, ami pedig május 2-a.

Akárhogy is nézem így 1 kerek hónap leforgása alatt (április 18-május 18), ezzel az úttal a harmadik repülésem lenne.. Egyszerűen nem megy már gyakorlatilag hazaköltözhetnék ezzel a lendülettel, nem? (a bátyámhoz, a tőlem örökölt 30 négyzetméteres albérletébe mert az olyan jó, főleg neki..)

Megírtam a lányoknak, én sajnos nem tudok jönni.

Az egyik lánytól megkaptam a választ 'áprilisi tréfa? ezt nem teheted koszorúslány vagy'. Az igen.

Ekkor azért rámjött a görcs. Talán igaza van. Talán önző és kicsinyes vagyok, mert nem vagyok képes ezt megoldani.

De aztán rájöttem, mérlegelnem kell. Hol az ÉN ebben az egészben. Vagyok én. Van egy párom, Rómában. Vannak kinti barátnőim mostmár, kinti életem.

Már hoztam áldozatot bőven eddig is, meg fogok is. Repjegyek. Szállás. Szervezés. Utazás. A kemény éves 22 szabadnapomból 2 hisz a repülő sajnos nem akkor megy amikor nekem jó hanem déltájt. Igy szombaton nem elég érkezni. Vasárnap pedig még nem tudunk visszamenni.
Az elmúlt hónapokban tényleg rengeteget kellett utaznom és már most úgy néz ki május végén is jönnöm kell munka miatt egy rendezvényre plussz egy orvosi vizsgálatra.

És még most ennek a kommentnek is hódoljak be és érezzem magam rosszul mert nem voltam képes még ezt is megtenni.

Szóval úgy érzem a lecke az, hogy nem lehet mindennek és mindenkinek megfelelni. És, nem is kell..

Nyilván az a lány aki Budapesten lakik könnyűszerrel dobta be 'ne csináld ezt nem teheted koszorúslány vagy'. De én nem ott élek hanem 1300 kilóméterrel odébb és repülőhöz vagyok kötve. Mondhatnák, hogy a bécsi barátnőm is megoldja. Csakhogy onnan ott vannak minden órában a vonatok, az oscar meg társai. Ajtótól ajtóig 2 óra. A repülés egy picit más tészta.
Jónéhányan megerősítettek abban, ha külföldön élsz ezzel így is úgy is találkozni fogsz. Mindig lesznek értetlenkedők és ehhez hasonló helyzetek.

Azért ennek a kommentelő lánynak odaadnám a cipőmet. Menj benne. Csak egy pár hetet. Repkedj két ország közt. Élj távol a szeretteidtől azért hogy azzal lehess akit szeretsz. Hozz annyi áldozatot mint én, vagyis, ne, csak a felét ne többet.
Biztos vagyok benne hogy a puszta tény hallatán ő is, mint sokan mások azt gondolják 'na a mázlista hogy ott él'. Olvastam egy jó kis cikket (lent belinkelem)  amit egy kolleganőmtől kaptam, amiben erre a találó gondolatra bukkantam:

"Napjainkban, ebben a bonyolult, világban, még nehezebb a dolgokat kívülről szemlélnünk. Életünket a szó szoros értelmében a közösségi oldalakon éljük. Előszeretettel használjuk ezeket a modern technológiákat arra, hogy közszemlére tegyük életünk legnevesebb, legfontosabb eseményeit. Az esküvőnket, nászutunkat, egy-egy sikeres projektünket, vagy a legszebb mosolyunkat. De a legfontosabbról elfeledkezünk mindeközben: csupán egymás életének a csillogó aspektusait látjuk itt, nem pedig az átvirrasztott éjszakákat, az elkeseredettséget, bánatot vagy az önbizalomhiányt. Azt nem posztolja senki…"

Azt hiszem ez rám különösen igaz.. Így kezdek rájönni, talán leteszek erről a facebook függésről vagyis az biztos, hogy lentebb veszem..
 

Visszatérve a témára, tényleg rengeteget emésztettem ezen magam. Hogy meg kell oldanom hogy eljöjjek? Talán, nem megyek vissza 25-én és akkor maradok még egy hetet. De akkor 15 napig vagyok odaát. És a párom? Akit rendre havonta legalább egy hétre magára hagyok, azaz, újabban sokkal többre is. A kinti barátnők akik már várnak szülinapozni. A párom szülei akiket január óta nem láttam? Kint is van már egy életem, Marcoval. Húzom eleget a nadrágszíjat a kapcsolatunkban, sőt, feszegetem újabban.

Meg aztán, hiába 'csak' egy másfél órás repülőút rendre nagyon kifáraszt. Hiába repülök sokat, egy-egy erősebb turbulencia esetén még mindig halálra izzad a tenyerem és görcsben vagyok. A reptérre való igyekvés és az ezzel járó dolgokról pedig nem is beszélve. Elég ez bőven havonta 1x, most éppen 2x. Most pedig egy harmadik alkalommal is besűrítsem, mert nem tehetem meg, hogy nem vagyok ott?

Nem sajnos itt kell azt mondanom hogy állj. Mert pontosan amiatt zsibbad hónapok óta a jobb karom, mert a sok teher a vállamon már elnyomja a keringésem olyan csomót kreált oda. Azzal riogat a céges masszőr hogyha hetente is masszirozna egy év lenne eltüntetni..

Gondolnom kell magamra is, mert ha nem rossz vége lenne.

Szóval ez itt a lecke.

Tanulom.

A link pedig:
http://szabadonebredok.info/nem-erzed-magad-eleg-jonak-ezt-az-5-dolgot-fogadd-meg/

.. inspiration ..

Találtam egy cikket, ami nagyon insiráló.

Angolul értők előnyben.

 

http://successify.net/2013/09/13/better-today/

 

7 pontban beszél arról, hogy mi segítene minket ahhoz hogy boldogabb, elégedettebb életet éljünk..

1. Have a big, inspiring goal

Legyen egy inspiráló célunk.

Azt hiszem nekem ez megvan. Csak még sosem fogalmaztam meg.

Szeretném magam egy év mulva elégedett kiegyensúlyozott kismamaként látni :) Ehhez most igen nagy fejlődésen megyek keresztül. Sok-sok lélek próbán. Sok felismerésen. Talán életem egyik legintenzívebb mentális fejlődése ez.. Folyamatosan ébredek rá egy sor olyan dologra amin változtatnom kell, amiben változnom kell. És rajta vagyok az úton hogy visszakerüljek a balance-helyzetbe.

2. Make a “To Do” list

Irj 'tennivaló listát. És itt elmagyarázza, hogy nem a heti teendőinkről kell listát állítanunk, hanem azokat a dolgokat kell számba vennünk amik a fentebb említett nagy célhoz segtenek eljutni..

Ez is kiváló gondolat. Azt hiszem tudom is hogy mik ezek, nézzük:

- Nyitottság. Újra ki kell nyilnom a világra. Bezárkóztam az elmúlt egy évben. Ennek első és legszuperebb lépéseként megünneplem a szülinapom. Az elmúlt években nem tettem, de most itt az idő. Szervezek mindenfélét, családos barátnős, kollegás bulit mindkét otthonomban :)

- Testi fittség, kiegyensúlyozottság. Ezzel mindig küzdöttem. Sorra váltották egymást a lusta, a 'namostmindenmegváltozikésmegváltomavilágot', és a valamelyest aktivabb időszakok. De legtöbbször csak áhítoztam hogy fitté váljak, hogy felvegyek egy ritmust és azt vigyem is előre. Ennél ideálisabb időpontot keresve se tudnék találni.. Szuper idő van futásra. Ha kevésbé, akkor itt vannak a jó kis aerobic videók. És abszolut nem utolsó sorban, a gym / csoportos órák amik pedig szuperül segítenék az első pontot.. Most ebben is jó úton vagyok, az elmult 2 hétben voltam futni tornáztam itthon is és bújom a Gym kuponakciókat hogy rátaláljak egy jó kis ajánlatra.

- NEM a stresszre, a problémázásra és a panaszkodásra. Ez a három dolog nagyon befészkelte magát az életembe az utóbbi időszakban. Most viszont azt mondom, NEM akarom őket elég. Viszlát, mindhármuknak :)

- Olasz életem elfogadása.

Ez fontos téma számomra. Miután megvolt az olasz au-pair kalandom és hazatértem nagy elégedettséggel nyugtáztam, hogy megtaláltam a helyem. A Marcoval való megismerkedésünk eljesen nem várt volt a számomra, vagyis, a tény, hogy talán a sors visszavezet Itáliába. Az életem Budapesten kényelmes volt és nagyszerű, rettegtem megválni tőle. De aztán az élet így hozta. Sokadszorra megpróbáltatott az élet, újabb kihívásokkal, feladatokkal, amiket alulbecsültem, magamat pedig túlontúl erősnek. Azzal nyugtattam Marcot, ugyan én ezt már annyiszor megcsináltam. Számomra integrálódni nem egy nagy műsor. 20 évesen kerületm az első komoly munkahelyemre, ahol több mint nagyszerűen performáltam. Aztán jött a nagy fordulat, amikor Olaszországgal estem szerelembe, az első komoly szárnycsapások külföldön. Azt kell mondjam igen jól ment minden. Majd hazatérve, a gyors munkaszerzés, és megintcsak teljesen zökkenőmentes beilleszkedés. Úgy gondoltam, lealázhatatlan vagyok. Aztán valahogy ezúttal a falat túl nagyra sikeredett. Arra is rájöttem, hogy a másfél év alatt szerzett olasz tudásom kevéske. Ezúttal nemcsak külföldön szerencsepróbálás volt a tét hanem az, hogy mit szól hozzám a család, a barátok, és én mit szólok hozzájuk. Tudok-e majd itt élni. Hisz ez nem csak egy fél éves kaland ösztöndij vagy nyelvtanulásnak indult, és nem is az. Ahogy megfordult a labda és egy évvel ezelőtt kijöttem pedig, na az nagyon megviselt. Otthon dolgozni nem olyan buli (legalábbis számomra) mint azt sokan gondolják. Meg aztán, abszolut nem tettem meg mindent azért hogy itt itthon érezzem magam..Most változtatok ezen épp. Sok program a helyi magyar lányokkal. A fentebb említett gym keresés. Programok és integrálódás..

3. Be more interested in people than they are in you

Na itt van újra a nyitottság kérdése. Ebben a pontban azt írja le a szerző, hogy próbáljunk minél több érdeklődő párbeszédet folytatni, ahol nem mindig oda lyukadunk ki hogy 'én is így meg úgy'. Hanem érdeklődéssel hallatjuk a másikat.

4. Work on your character

Azt hiszem ez magától értetődő most nálam. Folyamatos önfejlesztésben vagyok.

5. Learn more about your job.

Azt hiszem, ez egy olyan tanács amire amúgy magamtól nem gondoltam volna. A munkámban nagyon ügyes vagyok. Még ha rendkivül összetett és nehézkes is olykor, azt hiszem, 3,5 év tapasztalattal a nyakamban mostmár elég profi vagyok. Ez egy ideig jó érzés, de aztán ha nem jönnek újabb kihivások, fejlődési lehetőségek kárba vész sok sok energia.

De mindig lenne több és több lehetőség fejlődni. A terület amin dolgozom telecom/IT mindig ad tanulási lehetőséget. És sokszor munkaidőben is ha vannak üres órák, inkább elolvasom ezredszerre is a facebook hireket vagy a nők lapja coffet minthogy valami, szakmai téren inspiráló dolgot csinálnék. Ez tényleg inspiráló tanács számomra, megfogadom..

6. Get some new hobbies.

Na ez az. Jó lenne találni valamit. De ami ötletem volt eddig spanyol arról lemondtam mert nem akarom most az olaszt bekavarni. Még az olaszban is van mit fejlődni szóval spanyol sztorno. A mozgás egy jó időtöltés de olyan jó lenne valami klassz kreativ dolgot még találni. Na ez még házi feladat nekem, kitalálni..

7. Travel

És sokat utazom, két otthonom közt. Na ez nem az a kategória amit a cikk említ. A krétai nyaralásunk viszont 3 hónap és itt van. Alig várom.

love love love

És nincs vége a nagy lélegzeterejű bejegyzéseknek.

Most párkapcsolat témában merengek.

Történt egy megrázó felismerés.

A stressz, a problémás időszak nyomja a bélyegét rám és ezáltal ránk. De jelentem időben felismertem. Egy nagy balhés szombat este után (Marco odavolt egy barátjával szombat este, miután péntek este is voltak és kicsit kiakadtam). És a tesóm és az exe jutottak eszembe. Na ők túl későn jöttek rá hogy változtatni kellett volna. A tesóm hagyta elharapózni a helyzetet, a kapcsolatukat, a kedvest aki pedig egyre pesszimistább, rosszabb hangulatú volt.

Pontosan ezt érzem magunkon, magamon is.

Sokszor arra 'használom' Marcot hogy elpanaszoljam, aznap milyen gondom van. Egy egy ingatlanos csalódás (orrom elől eladott lakás), vagy munkahelyi probléma rögtön az ő ölében landolt tőlem, egyenesen.

Aztán, kezdek 'beleszürkülni' az életembe. Hiába tudom már régóta, a panaszkodás semmire nem jó valamiért mégis nem sikerül nagyon változni, jó irányba.

Úgy érzem Marco az utóbbi időben egy 'lelkemet tartó' szerepet tölt be.

És ez nincsen így jól.

Természetesen az is nagyon zavarja, hogy látja, hogy nem sikerül rendesen beilleszkednem Rómában. Persze ez elég nagy százalékban nem rajtam múlik, hisz a home office rengeteget korlátoz a lehetőségeimen. De ez nem mentség.

Most viszont hagyjuk a problémáimat.

Hisz milyen élet az ahol a problémák határozzák meg az életet.

Nézzük csak a szerelmünket.

Adott egy csodaszép pár. Két ember akik csidajól passzolnak, kétség nélkül. Páratlanul erős érzésekkel és harmóniával együtt. Csodajól működő intimitás és - az anyanyelvi különbségekhez képest, igen jó kommunikáció.

Mégis, a rám telepedett feszültség bele bele lopózik a kapcsolatba.

Gyakran nem tudom elengedni a munka és egyéb dolgokkal kapcsolatos problémákat és beengedem mélyre az életembe.

Igen nem jól van ez.

A másik az önbizalmam. A magamba vetett hitem. Gyakran nézegetem az elmúlt évek képeit. 3 éve milyen kiegyensúlyozott voltam. Most miért ne lehetnék az?

Szeretném ha visszatérne a magával elégedett NŐ. A felszabadult, sokat mosolygós nő. Akibe a párom beleszeretett.

Mert mostanság nem éppen ez a nő vagyok.

Így tehát ezt felismerve azt mondtam Marconak, visszaszerzem ezt a nőt magamban. Megtanulok nem panaszkodni hanem helyette mosolyogni. Próbálok energiát gyűjteni - mert mostanság állandóan fáradt vagyok. És ezt a kicserélt nőt fogja visszakapni Marco.