Újra itt.
Aktuális helyzetjelentés, túl az esküvőn - fáradtan de megnyugodva. Egészen jól sikerült a dolog várjuk a képeket. Örülök hogy Marco is szuperül elvegyült és jól érezte magát. Nagyon helyesek voltak a vőlegénnyel akit csak most ismert meg, nagyon szimpatizáltak :)
Aztán kiegyenlítette a lelki békémet egy dolog. A harmóniából az a bizonyos május eleji incidens billentette ki, amikor is nem tudtam elmenni a lánybúcsúra és ezt bejelentvén nem éreztem megértve magam abszolut.
Az esküvőn viszont furcsa meglepetés ért. Kiderült, hogy az unokatesóm tanuja nem a testvére volt mint az az esetek nagy százalékában szokott lenni, hanem közös barátnőnk. A régi nagy hármas barátságból.
Már tavaly megemésztettem azt, hogy megváltoztak a dolgok és valamiért nem úgy sikerül fenntartani a kapcsolatot, mint régen. És hiba a távolságra fogni. Mert vannak barátnőim akikhez azóta is közel ugyanolyan szinvonalú barátség köt, amióta kint vagyok Rómában. Írunk, eszmét cserélünk és amikor tudunk találkozunk.
De itt más a helyzet. Az unokatesóm már akkor eltávolodott, amikor még bőven Pesten éltem sőt nagyjából azonos városrészben éltünk ahol napi szinten át is haladt. Mindegy. Aztán miután kiköltöztem, havi rendszerességgel maileztem nekik (a hármas) amikor jöttem haza, de mivel egy idő után úgy láttam, értelme / eredménye nincs ugyanúgy nem találkozunk, ők nem keresnek, felhagytam ezzel. Akkor igen rossz volt, hisz éppen a fél lábbal itt fél lábbal ott helyzetében voltam.
De abszolut túljutottam ezen.
Na most az esküvőn picit leesett az állam. A nagy hármas lánybarátság ilyen szépen formálódott - ők szívbéli jó barátnők maradtak, unokatesómnak a tanuja is ő lett nekem pedig egyikük sem szólt erről egy szót sem. Ott szembesültem ezzel a szertartás perceiben.
A másik dolog az eskvő bejelentése meghivás ésatöbbi. Már decemberben hallottam a barátnőnktől hogy megvan a dátum. De értésítést csak január végén kaptunk, a vőlegénytől, emailben. A rendes meghívót azóta sem kaptuk meg. Amikor találkoztunk unokatesómmal azt mondta, elfelejtette. OK. De, ha ennyire elvárt lett volna hogy ott legyek azon a lánybúcsún arról szemet tévesztve, hogy én amúgy külföldön élek és ráadásul a munkahelyem is akkor hív amikor hív (és most épp rosszkor hivott, és egy harmadik repülőutat a hónapban nem tudtam már bevállalni..).
Nade mindezek után azt mondom, nem érzem rosszul magam. Mondjuk úgy fifty fifty, nem igaz?
És most jól érzem magam. Jól érzem magam mert túl vagyunk ezen. Újabb megerősítés, hogy, elcsépelten szólva 'ami nem megy azt nem kell erőltetni'. Formálom én is a kis életem idekint és ápolom azt a részét odaát amit megéri ápolni.
Most hogy jön a nyár csak a nyaralásra gondolok, a napsütésre a tengerre - máris bearanyozódik a lelkem, jaj de költői voltam.
Én nyári lélek vagyok. A papucsok és szandálok a kedvenceim. A napbarnított bőrömmel érzem a legjobban magam. A meleg a gyengém.
Az idei nyaralás, 12 nap Krétán azt hiszem meseszép lesz. Idén ezt az óriási szigetet választottuk, ahol aztán lesz bőven bejárni való (tavaly Lefkada picinek bizonyult..)
Néha amikor elbizonytalanodom, biztos megtehetjük ezt? Egy ilyen hosszú görög nyaralást végig autóbérléssel szupi apartmanokban. De aztán összeszámolva, 2 főre szállás repülő és autóbérlés 1000 euro, főszezonban. Ennél valamivel kevesebbért lehet kapni magyarországról egyhetes utakat (apartman és repülő) mert ott az eredeti árhoz 90.-100 ezer hozzájönnek mindenféle reptéri illeték meg kerozindíj meg transzfer (ezek majd 40 ezer plusszban - tehát átszámítva 400- 450 euro). Szóval a plusz 5 nappal és kocsival at hiszem jó áron jött ki a dolog..
És nem csak a pénz. Hanem hogy egész évben munka, utazás Budapest és Róma közt, sok szervezés és stressz. Igazán ránkfér a nyár. Idén a szabadággal is szuperül bántam, idáig nagyon sporoltam, így a nyaralás alatt 2 hetet teljes egészben veszek ki. Ilyen amióta elkezdtem dolgozni a BTnél nem volt. 1 hét plusz 2 nap, ennyi volt a maximum távollétem eddig hát most itt az ideje rendesen elszakadni egy kicsit. Azaz, még másfél hónap :)
Addig is éljenek a flip flopok :)
