2015. szeptember 28., hétfő

Drága Kislányom / Kisfiam - '2'

Íme második levélkém Hozzád.
Miközben Anya és Apa már lázasan vár Téged - egy vallomást szeretnék tenni Neked.
FÉLÜNK.
Igen, félünk egy picit anya is apa is.
Félünk mert az érkezésed sok-sok változást fog hozni, és mint tudjuk, az emberi természet gondban van a nagy változásokkal.
Félünk mert csak remélni tudjuk, hogy minden rendben lesz, érkezésedre minden tekintetben felkészülünk majd és megteremtünk mindent amire szükséged lesz.
Apa is fél, hisz először lesz apa. Új kihivás ez. Óriási kaland lesz neki is. Fél picit, hisz ő válik a 'fő' családfenntartóvá. Felelőssége lesz rajtad, rajtunk - viszont biztos vagyok benne, hogy jól fogja csinálni.
Anya is fél, hűha de még hogy. Próbál fekészülni a sok sok testi lelki változásra. Folyton erről olvas és néha meg is retten picit egyes dolgoktól ami az érkezéseddel kapcsolatos. Fél kicsit, hisz szeretné ha a család minden tagja teljes részese lehessen örömteli érkezésednek. Fél kicsit milyen lesz az 'új élet'.
De mindezek a félelmek egy pillanatra sem jelentik azt hogy kételkedünk abban, hogy akarunk Téged. Megértünk arra hogy érkezz és alig várjuk hogy úton légy (talán már úton is vagy :) ). A félelem normális. Talán te is félsz picit. De ne aggódj mert a lehető legjobb helyre érkezel. Anya és Apa már nagyon vár.

2015. szeptember 16., szerda

stressless

A mai nap után tartok egy kicsit attól hogyan fogom stresszmentesen végigvinni a munkás-babavárós hónapokat.
Reggel 8 óta dolgozom mindjárt 7 óra és fogalmam sincs hol a vége.
Gépelve ebédeltem és 5x tolták fel a vérnyomásom.
Egész nap installációt követek miközben sorra jönnek az újabb és ujabb problémák és projectek.
Ma az is megfordult a fejemben hogy a teljes terhességem alatt nem fogok dolgozni. A táppénz nagyjából 70%-a a fizetésnek. El tudnánk lenni szóval nem a pénzről van szó, persze nem jó a kiesés. De ilyen napokat nem szeretnék a terhességem alatt megélni.
Persze biztos unatkoznék is, vagy, valamelyest feltalálnám magam de furcsa lenne a napi teljes munkaidő kiesése.
Mindenesetre le kell lazulnom mert a stressz még a teherbeesést is gátolhatja ami épp most nem kellene..
Szóval próbálok nem idegeskedni.
A routereket meg eszkalációkat hamarosan felváltják a babaruhák, a nagy séták, és az ANYASÁG.

2015. szeptember 9., szerda

daddy

Annyira kiváncsi vagyok milyen apuka lesz Marco.
Azt hiszem akkor rabolta el a szívemet ez a gondolat amikor áprilisban egy éve itt voltak a barátaink akkor egy hónapos bébiükkel és ahogyan fogta. Teljesen elvesztem.
Volt még egy pár olyan momentum amikor láttam hogy felkészült a dologra.
A tavalyi nyaraláson 3 kis szöszi kisfiú a tengerparton elbüvölte. Aztán egy jó fél éve egy film egy nagyonb cuki kislánnyal. :)
Rengeteget beszélnek a terhességről, az anyai érzésekről ösztönökről megfelelni vágyásról, de alig az apairól. Pedig biztos vagyok benne, hogy az apák nagytöbbsége is egy csomó gondolattal van ilyenkor tele. Főleg akik életük nagy feladataként élik ezt meg. És szeretnének is jól 'teljesíteni' ebben a feladatban.
Én tudom, hogy Marco mindent meg fog tenni, hogy a lehető legharmonikusabb legyen minden. Nem dolgozik vezető beosztásban, legkésőbb fél 6-kor már itthon van. Rengeteg a szabadsága. Szóval állati szerencsések leszünk.
És biztos vagyok benne a szivemet olvadásig fogja melegíteni amikor majd látom kis szerelmünkkel együtt. Valahogy így:

2015. szeptember 8., kedd

baby secret

Minden nappal közelebb a kezdethez. Végre itt vagyunk.
Mostmár elmondhatatlanul vágyom hogy 'úton legyünk'.
Ma volt egy ugynevezett one-to-one-om a fönöknőmmel. Rákérdezett, hogy állok a munkakereséssel. Ugyanis anno másfél éve úgy kaptam meg a külföldről dolgozás lehetőségét, hogy azért jövök ki, hogy munkát keressek. Ez így is volt, kb egy évig. Majd idén tavasszal lemondtam róla, látva mennyire nehéz most itt - és persze mert elkezdtük dédelgetni a bébi tervét is.
Végül már örülök hogy így alakult. Ha olasz munkahelyem lenne, 4 hónap után usgyi vissza dolgozni. Nem is értem hogy csinálják.
Na mindegy, anno a munkahelyen mindig kérdezgették, hogy megy a munkakeresés. Eleinte be is számoltam, igen rajta vagyok ide küldtem oda küldtem CV-t, reméljük mihamarabb jön a nagy lehetőség.
Már most régóta nem kérdezte senki, azt gondolom sejtik hogy mik a tervek.. De ma a főnöknőm rákérdezett. Hát picit hebegve habogva de elmondtam a szokásos mondatokat. Olyan furcsa volt nem azért mert nem mondtam az igazat, hanem mert sokkal szívesebben mondtam volna az igazat. De azt nem szokás. Még az első trimeszter alatt sem szokás erről beszélni. Annak végén csak.
Türelmes ember vagyok de ez ki fogja kezdeni a törelmemet.. :)
Ha az első hónap sikeres lesz akkor november végefelé leszek a 3. trimeszter végén. Annyira nem is távoli.. De hogy bírják ki a kismamák hogy nem kürtölik világgá boldogságukat?
Egy hónap mulva ilyenkor vagy örömmámorban leszek vagy a menstruációs görcsök közt :D Annyira izgi.. Vajon elindult már a gólya felénk?
 

2015. szeptember 2., szerda

ki érti ezt..

Tegnap pizzázni voltunk 2 baráti párral. Az egyik közülük két gyermekes pár - ezen a héten a gyerekek a nagyszülőkkel vannak a tengernél, ők pedig itt Rómában.
Ahogy ugratva kérdeztük, na milyen a 'szingli-élet', élvezik-e a szabadságot természetesen áradoztak, mennyire jó. Azért egy pici túlzást is éreztem, amikor anyuka azt mondta végre meg tudtak nézni egy filmet. Biztosan még fogalmatlan is vagyok meg naiv a témában de nekem úgy tűnt, amikor azt mondta kezdhetnének a 10 évvel ezelőtti filmekkel mert kb azóta nem néztek meg egy filmet sem.
Annak idején amikor megszületett a kicsi pedig tényleg, egyenesen tragédia volt velük találkozni, mert annyira lesújtó volt az ábrázatuk meg a sok-sok panasz. Azt mondta anyuka, hogy a kicsit nem lehet letenni csak kézben hajlandó lenni. Hát én ezt kicsit furcsállom de biztos van ilyen is. Mondjuk, amikor mi mentünk bababnézőbe pár hónappal azután hogy megszületett az egész estét végigaludta (8- éjfélig voltunk ott). Ha a nagyot 10 körül lefektetik csak belefér egy film, nem?
Május elsejét ünnepeltük még együtt. Akkor ugyancsak órákat aludt a bébi.
Biztosan majd benne lenni is más lesz és 'majd megtudom'. De szerintem hozzáállás kérdése is valamelyest.
Azért jó, hogy hallani pozitiv eseteket is a környezetemben.
Mindenesetre a hormonjaim már előjátékot adnak , ma képes voltam egy pár zenén illetve fotón elsirni magam. Persze ez még csak a pár nap mulva érkező piros napok előjele :)
Holnap jön a hír a barátnőmtől nagy valószínűséggel hogy kisfia vagy kislánya lesz, alig várom.