Minden nappal közelebb a kezdethez. Végre itt vagyunk.
Mostmár elmondhatatlanul vágyom hogy 'úton legyünk'.
Ma volt egy ugynevezett one-to-one-om a fönöknőmmel. Rákérdezett, hogy állok a munkakereséssel. Ugyanis anno másfél éve úgy kaptam meg a külföldről dolgozás lehetőségét, hogy azért jövök ki, hogy munkát keressek. Ez így is volt, kb egy évig. Majd idén tavasszal lemondtam róla, látva mennyire nehéz most itt - és persze mert elkezdtük dédelgetni a bébi tervét is.
Végül már örülök hogy így alakult. Ha olasz munkahelyem lenne, 4 hónap után usgyi vissza dolgozni. Nem is értem hogy csinálják.
Na mindegy, anno a munkahelyen mindig kérdezgették, hogy megy a munkakeresés. Eleinte be is számoltam, igen rajta vagyok ide küldtem oda küldtem CV-t, reméljük mihamarabb jön a nagy lehetőség.
Már most régóta nem kérdezte senki, azt gondolom sejtik hogy mik a tervek.. De ma a főnöknőm rákérdezett. Hát picit hebegve habogva de elmondtam a szokásos mondatokat. Olyan furcsa volt nem azért mert nem mondtam az igazat, hanem mert sokkal szívesebben mondtam volna az igazat. De azt nem szokás. Még az első trimeszter alatt sem szokás erről beszélni. Annak végén csak.
Türelmes ember vagyok de ez ki fogja kezdeni a törelmemet.. :)
Ha az első hónap sikeres lesz akkor november végefelé leszek a 3. trimeszter végén. Annyira nem is távoli.. De hogy bírják ki a kismamák hogy nem kürtölik világgá boldogságukat?
Egy hónap mulva ilyenkor vagy örömmámorban leszek vagy a menstruációs görcsök közt :D Annyira izgi.. Vajon elindult már a gólya felénk?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése