Készen az új évre..

Nem tudom miért lehet ez, de valamiért idén sokkal jelentősebbnek érzem az új évbe való átlépést, mint eddig bármikor. Talán valami közeleg? Vagy úgy egészében egy fontos év lesz 2015?

2014 egy tranzit volt nekem úgy érzem.

2015-ben két dolog történhet.

A 'tranzit-állapot' megmarad és akkor a feladatom jól érezni benne magam.

Vagy pedig jön egy nagy váltás.

Bővebben: ha nem lesz itt munkám, akkor fél lábbal még mindig Magyarországhoz fogok kötődni. Ezesetben a lakásvásárlós project lesz előtérben. És a sok sok utazás.

Ha pedig beüt a nagy váltás akkor jön egy csomó új dolog. Megvetem gyökereim itt.

De egy közös, bármelyik irány is következik be. Jól akarom magam érezni.

Idén sajnos sokszor nem így volt. Sokat bánkódtam sokmindenen. És rájöttem, hogy annak semmi értelme.

Kicsit 'belevalóbban' szeretném élni az életem. Nem várva valamire. Nem fogakat összeszorítva hanem teli mosollyal.

Azért persze nem volt fekete teljesen ez az év, nem panaszkodom. Épp a napokban néztem át a facebook-os idei képeimet. Végre vannak teli mosolyos képeim. Nem tudom miért nem mosolyogtam eddig soha nyitott szájjal, nincsenek csúnya fogaim pedig :) :)

Voltunk csodaklassz nyaraláson, kiránduláson. Ahhoz képest hogy az éves 20 napomból ötöt a szerződésváltásnál elvesztettem sokfelé jártunk.

Így az év végére még egy dologra rájöttem. Rengeteget 'nyöszörgöm' az alakom, külsőm miatt - persze mint minden nő. De az utóbbi egy hétben felnyilt a szemem. ha bármit is szeretnék, hát tónusossá válni kicsit, de NEM fogyni. Láttam egy "feneketlen, piszkafa combú" lányt a napokban. Nem tudtam levenni róla a szemem, olyan volt mint egy felső tagozatos kislány. Semmi popsi. Hát, habár van mit formálódnom nekem is, de ezerszer inkább az ami most vagyok mint a soványság. Tehát, a 'fogyásos' örültségről 2015-ben leteszek. A cél pedig a feszes tónusos test amitől már csak egy hajszál választ el, egy kis mozgás és a rendes kiegyensúlyozott táplálkozás, aminek pedig már nagyon jól ismerem az alapjait.

Következő: spanyol. Évek óta bennem a vágy, de mégsem tanulom. Pedig szeretem és érzek felé indíttatást. Szóval eldöntöttem, min 1 órát szánok rá hetente. Ez nagyon kevés, de talán ahhoz elég, hogy fenn tartsam a dolgot. Lehet az 2 vagy 3 is, de minimum egy. És már szemezgetek a Cervantes intézet tanfolyamaival, folyamatosan inditanak 30 órás tanfolyamokat.

STRESSZ. No stressz. Sokat stresszeltem 2014-ben, nagyon sokat. Stressz, le veled. 2015-ben lecseréllek a 'Take it easy're és a 'keep calm'-ra.

Nyitottabbá válok. Ami nem könnyű. Olyan világban élünk, ahol a lehajtott és iphone-ba dugott fej a divat. Na ebből elég. Nem könnyű ebből kilépni, gyakorolni kell majd, hogy belejöjjek. Egy pár szóváltás a reptéren a sorban vagy a boltban de miért ne tennénk. Így cserélődik az energia. Máskülönben mindenki éli a magáét a saját kis burája alatt a smartphone-ja társaságában.

Azt hiszem ez minden.

Nem várok semmit 2015-től. Tavaly ezt tettem. Vártam. Elképzeltem, hogy majd 2014 elhozza nekem a jó dolgokat.

Az új évben derüsen fogom élni a napokat heteket, bármit is hozzanak.

 

 

 

"Emlékszem, hogy egyik reggel hajnalban keltem, úgy éreztem, minden csupa lehetőség. Azt gondoltam, hát innen kezdődik a boldogság! Ez a kezdete! És persze mindig egyre több jön! Nem jöttem rá, hogy nem a kezdet volt. Maga volt a boldogság. Az volt A Pillanat. Épp akkor."

Az órák c. film

Olyan szép ez az pár sor.

És olyan jó amikor ilyen periódusban vagyunk.

Márpedig egy új év érkezése tökéletes talaj egy ilyen időszakhoz.

Valamelyik nap ráakadtam egy kis böngészés által egy 2015-ös asztrológiai cikkre, ami azt írta - és ez nem egyes jegy(ek)re vonatkozik, hanem meglehetősen általános - hogy sokak számára volt a 2014-es év egy 'építkező' év, sokan tapostak olyan malmot ami úgy tűnt egy soha véget nem érő és gyümölcsöt nem hozó taposómalom. És pedig, 2015 lesz az az év, amikor is minden 'beérik'.

Ilyenkor hajlamosak vagyunk azt mondani 'jé milyen igaz ez'.

De én úgy gondolom, ezek a dolgok még általánosabbak annál, mint hogy egy konkrét évre vonatkozó horoszkóp tartalma legyen.

Hát én ezt a bőrömön tapasztaltam 2014-ben.

Szenvedősen gyürtem a heteket egymás után és folyamatosna azt kérdeztem magamtól, de miért? Miért kell hogy ennyire szenvedjek.

És tudom rá a választ. Hát én hagytam hogy így legyen.

Felemésztettek a megváltozott körülmények amiket nem tudtam feldolgozni, nem tudtam velük élni.

De mára rájöttem, nincs mit siratni. Nemcsak azért mert az amit itt hagytam magam mögött, Budapesten, már korántsem az mint ami volt. Hanem mert annyi minden más van ami boldoggá tehet. És amiért hálás lehetek.

Hálás vagyok az új évekért és új kezdetekért. Alapvető szükséglete az embernek, hogy időnként újjászülessen.

Richard Paul Evans

if I can make it there I'll make it anywhere it's up to you

Megérkeztem.

Élvezem az ittlétet de közben talán most értem meg arra hogy elengedjem. A munkám. Az itteni 'volt' életem.

Ugyanúgy, mint amikor 2011 ősszel hazajöttem nehezen fogadtam el, hogy minden teljesen más lesz. Ki kell egyeznem Budapesttel.

Akkor még nem tudtam, hogy egy olyan élet vár rám, amit végtelenül élvezni fogok. Máskülönben, nem volt fenékig tejfel ez sem. Csak visszatekintve olyan rózsaszín. Egy csodajó csapattal és munkával, amit élvezettel csináltam.

Igen, élvezettel csináltam, úgy az első 2 évben.

A csapat pedig már hol van..

Épp a napokban találtam meg egy team fotónkat ami akkor készült amikor idekerültem. több mint 24-en vagyunk rajta és még hiányoznak is egy páran. Sorra vettem az embereket és, mindösszesen 4-5 ember aki itt van még mindig. Olyan 5-6 ember.

Nagyjából 20-an távoztak és csak 3 ember jött.

Már olyanok is munkát keresnek akiktől ez tényleg meglepett.

Szóval azt hiszem, mostmár minden tekintetben kész vagyok arra, hogy elengedjem ezt. Lejárt, kimerült, én is. A munkám már nem ugyanaz, mint volt és kész vagyok egy nagy fordulatra.

Van most egy nyitott pozi az egyik nagy ügyfelünknél, ráadásul furcsa módon Róma székhellyel és már a HR-nél van a CV-m. A cégnek sajátos sablon email aláírás formátuma van és megkreáltam a nevemmel a signature-ömet :) Előre vizualizáltam ahogy a secretben is írják :)

Milyen jó is lenne. Igaz a központban van a cég, metróvonaltól 10 perc sétára. de így nem lennék autóhoz kötve - aminek örülök. Egy vagon pénzt fogok ott keresni ha felvesznek, úgy saccolom alsó hangon 1500 eurot. Wow. Jó kis élet lenne. Sőt. Jó kis élet lesz. Itt az ideje pozitívnak lenni végre.

Social Anxiety

Kiújult..

Sajnos, előfordul hogy rossz passzban elkap. És megcincál.

A szociális fóbiát igy 'öndiagnosztizáltam' magamon egy ideje, méghozzá egy olyan fajtáját ami itt jön elő csak külföldön..

Miről is van szó? Hát arról, hogy amikor itt társasága megyünk - akkor is csupa helyes emberről van szó egy idő után elérkezem egy pontra, hogy borzasztó fáradtságot okoz követni a beszélgetéseket. Kinyögni egy szót pedig a világ legsúlyósabb dolga akkor. Általában ilyenkor csak nézek ki a fejemből és azon gondolkozom, milyen gáz, képtelen vagyok teljes értékű emberként részese lenni az estének csak ülök itt kukán és hallgatok. Ők meg csak hadarnak, mondják mondják.

Az egyik baráti pár (illetve a nő) elég sértő dolgot mondott - két éve járunk már össze és a legutóbb azt kérdezte ' a román nyelv hasonlít a bolgárra?' Én elhiszem hogy nekik egész kelet-európa egy block. De számtanaszor említjük Magyarországot. 2 év alatt kicsit sértő számomra, hogy nem rögződött honnan is jöttem. Hisz havonta kb 2x összejárunk.

 

 

Szóval, a tegnap este így telt. Az tartott életben hogy valahogy eltelik ez a 2 nap és indulok. Megyek haza, oda, ahol otthon vagyok. Ahol az anyanyelvemen társaloghatok, cseveghetek, végre.

Kicsit aggódom néha, hogy mikor kerülök ki ebből az állapotból. Vagy ez soha nem fog megtörténni? Már most, egész rég nem jött elő ez a fenti dolog, de tegnap este nagyon végzetesen.

Emlékszem tavaly Szilveszterkor még fizikai tüneteket is produkáltam. Begörcsöltem és az est egy részét az ágyban töltöttem. 2 párral itt nálunk vultunk. És teljesen besok(k)oltam.

Ellenben, amikor olyan párral vagyunk, akik szintén vegyespáros, sokkal jobban érzem magam. Olyankor érzem, hogy ez normális. És felszabadultabb vagyok.

Nade mit is kellene kezdenem ezzel?

Elfogadni, hogy ez így van, és a lehető legjobban "túlélni" ezeket az estéket? És többet szervezni anyanyelvű emberekkel programot?

Vagy inkább, erőltetni a dolgot hogy legyőzzem ezt a szociális fóbiát?

 

X-mas time is coming..

Évről évre jobban magával ragad a karácsonyi hangulat, a készülődés.

Idén is természetesen Magyarországon töltöm a Karácsonyt.

Azt hiszem, furcsa lenne itt a 15 fokban..

Havat csak 10évente látni erre és tényleg 15 fok körül van a min. napközbeni hőmérséklet. Most a napokban lett egy picivel csípősebb este odakint.

Nekem a Karácsony az a takaró alá bujós, kakaós, filmnézős dolog. Amikor leállunk egy pillanatra és elfelejtük a rohanást és a mindennapos körforgást.



 

De most valamiért még intenzívebb ez a dolog. És mintha már jövő héten kezdődne. Jövő hét szerdán utazom. Jönnek a karácsonyi céges bulik, a Vörösmarty téri forralt borozás és a shopping. Végre kollegák közt töltök egy kis időt. Majd indulok haza és jönnek a fent említett napok. Sütisütős karácsonyi filmes hmmmm.

 

change your mind

'If you don't like something, change it; if you can't change it, change the way you think about it."

Mary Engelbreit

 

Megfogott ez a gondolat.

Vagyis elgondolkoztatott.

Felhoztam rá a jelenlegi egyik legnagyobb problémám. A mumus home office.

Nem szeretem. Ezt már több soron megosztottam itt.

Amikor a céghez kerültem láttam hogy ez a lehetőség (a munkaidőn kívüli dolgaink miatt) nagyon népszerű. Mindenki szereti kihasználni. Sokan sokféle okokra hivatkozva néha otthon maradunk dlgozni. Jön a villanyszerelő vagy későeste kell egy installációt koordinálnunk. Kicsit rosszul érezzük magunkat. Ésatöbbi.

Amikor aztán márciusban megszületett a nagy döntés, és itt vagyok Rómában, a hét 5 napjából 4-et de legkevesebb 3-at dolgozom ebben a formában. Nemritkán 11-ig pizsamában. Az én kávészünetem 'berakom a mosást szünetek' és hasonlóak. Társalogni csak chaten tudok. És, erre a 40 négyzetméterre 'törpül' az életem.

Én otthon sem voltam oda az otthoni munkáért. Szeretem az irodánkat a csapatunkat. Olyan tipikus multis open air iroda. Mindenféle nyelven beszélnek. Szép modern minden. Mindig rendeznek valamit.

Így aztán, ebből a régi 'rendből való kiszorulás' elég rosszul érintett.

Mégis mielőtt nekiállok újra panaszkodni nézzük újra a fenti gondolatot.

Ha valami nem tetszik változtass. Ha nem tudsz, változtasd meg azt ahogyan gondolkodsz róla.

Keressem meg az előnyeit a dolognak?

Hogy én már napközben kitakaríthatok az 'ebédidő cimén'? Hogy kifesthetem a körmöm délután? Hogy ha esik nem kell kimozdulnom? Ha el kell bújnom a világ elől akkor megoldva?

Hát, lehet reménytelen eset vagyok, de sajnos nekem ez kevés. Több szocializációra van szükségem. Arra hogy minden nap elmenjek dolgozni és embere közt legyek. Nevessek, csacsogjak. Ez itt most nem én vagyok.

Tehát végül, inkább azon dolgozok amit az idézet első fele említ. 'change it'. Keresem töretlenül a leendő munkahelyem.

Addig persze próbálom jobbá tenni az életem, hangulatom, és egyéb dolgokkal kompenzálni hogy ez a dolog most ilyen.

Visszaidézve előző bejegyzésemet, most panasz helyett hálás leszek.

Hálás vagyok hisz történhetett volna az is, hogy olyan a vezetőm, hogy nem enged el Rómába a munkám mellett. Ezesetben fel kellett volna adnom mindent. És most tán teljesen munka nélkül tengenék itt. Na annál, sokkal sokkal jobb a helyzetem.

Hálás vagyok, hogy a párommal való együttélés gördülékeny, sőtmitöbb szuper. Ő a társam nem csupán valaki akivel kapcsolatban vagyok.

Hálás vagyok mert egészéges vagyok, és mindig képes vagyok erőt meríteni valamiből.

 

 

Give presence ... better in 2015

https://www.youtube.com/watch?v=86qAkvaCgso

 

Csodálatos videóra akadtam egy fél órája és óriási késztetést éreztem, hogy postoljam, habár a facebookon már megtettem.

Ingrid Michaelson kedvenc énekesőm dalait hallgattam ebédhez a youtube-on és két szám közt reklámként ezt a kis videót kaptam. Rögtön megfogott már az első pillanatokban ezért nem kattintottam a megszokott módon a 'Skip Add' gombra. Hanem hallgattam. És libabőröztem.

Egy kis pár emberből álló csapat (csupa életvezetéssel kapcsolatos dolgokkal foglalkozó szakember, jógaoktató, spirituális vezető stb) alkottak egy mozgalmat. Ezzel a 3 perces lélek-ébresztő videóval próbálják felrázni a társadalmat - nagyon rosszfelé haladunk. A személyes társadalmi kapcsolataink süllyednek míg folyamatosan az okostelefonunkon csüggünk mert el kell olvasnunk a maileket vagy a híreket vagy postolnunk kell hogy éppen hol vagyunk és mit csinálunk. Az agyunk mindig a következő dolgon jár, hogy mit kell csinálnunk holnap, jövő héten és azután. Manapság nagyon ritka az olyan 'társas együttlét' ahol a felek tényleg együtt vannak és egyik sem koncentrál másfelé.

Így, karácsony közeledtével arra bíztatnak, óriás ajándékok helyett 'adj jelenlétet'.

Rám csoádan hatott a dolog. Habár teljesen ismert közhelyeket vesz alapul 'élj a mának, a percnek' de olyan újszerű köntösbe bújtatva ami sokunkat ébresztheti rá, hát ez valóban így van, és ideje 'felébredni'.

 

Már fontolgattam egyébként a következő bejegyzés témáját, és igazából arra gondoltam, így az év utolsó hónapjában tartok egy kis összegzést.

Hogy mit hozott számomra 2014. Hogy mi az amit jól csináltam, megtanultam. És mi az amit nem. Majd pedig hogy mi az amit 2015-ben szeretnék elérni.

 

Valószínűleg egy pár bejegyésem a következőkben erről fog szólni de szeretném rögtön elkezdeni a dolgot. Mégpedig egy nagyon fontos dologgal ami pedig a hála.

Egy kolleganőm mesélt erről nemrégiben, mert egy nehéz periódusból kilábalva arról mesélt mi az ami segített neki. A háláról sokan megfeledkezünk. Hálásnak lenni azért amink van. Mert, gyakran természetesnek veszünk mindent amit már megkatunk vagy eleve a miénk, és csak arra fókuszálunk ami nincs.

Így hát, tessék. Hálás vagyok mert:

- 2014-ben az élet úgy hozta, - és a munkahelyem megengedte, hogy Marcoval kipróbáljuk az együttélést. Ami kifogástalanul működik közöttünk.

- Marco

- Néhány fantasztikus barát, akik a távolság ellenére ugyanúgy közel vannak hozzám mint azelőtt.

- A munkahelyemen májusban végre átváltották a szerződésem belsős határozatlan idejűre.

- Rengetegszer látogathattam haza.

- A lakásunk itt folyamatosan szépült sokmindent cseréltünk le.

- Megismertem itt Rómában magyar lányokat akikkel programokat szervezünk.

- Az egészégem összegészében jó volt ebben az évben is.

- Gyönyörű görög nyaralás és toszkán kirándulás.

 

Sovány a lista. Ha őszinte akarok lenni, sajnos igen keveset hálálkodtam idén. A problémáimmal voltam többnyire elfoglalva - és itt vagy egy fő fogadalmam 2015-re, ebben változtatni fogok.