2014. december 8., hétfő

Social Anxiety

Kiújult..
Sajnos, előfordul hogy rossz passzban elkap. És megcincál.
A szociális fóbiát igy 'öndiagnosztizáltam' magamon egy ideje, méghozzá egy olyan fajtáját ami itt jön elő csak külföldön..
Miről is van szó? Hát arról, hogy amikor itt társasága megyünk - akkor is csupa helyes emberről van szó egy idő után elérkezem egy pontra, hogy borzasztó fáradtságot okoz követni a beszélgetéseket. Kinyögni egy szót pedig a világ legsúlyósabb dolga akkor. Általában ilyenkor csak nézek ki a fejemből és azon gondolkozom, milyen gáz, képtelen vagyok teljes értékű emberként részese lenni az estének csak ülök itt kukán és hallgatok. Ők meg csak hadarnak, mondják mondják.
Az egyik baráti pár (illetve a nő) elég sértő dolgot mondott - két éve járunk már össze és a legutóbb azt kérdezte ' a román nyelv hasonlít a bolgárra?' Én elhiszem hogy nekik egész kelet-európa egy block. De számtanaszor említjük Magyarországot. 2 év alatt kicsit sértő számomra, hogy nem rögződött honnan is jöttem. Hisz havonta kb 2x összejárunk.
 
 
Szóval, a tegnap este így telt. Az tartott életben hogy valahogy eltelik ez a 2 nap és indulok. Megyek haza, oda, ahol otthon vagyok. Ahol az anyanyelvemen társaloghatok, cseveghetek, végre.
Kicsit aggódom néha, hogy mikor kerülök ki ebből az állapotból. Vagy ez soha nem fog megtörténni? Már most, egész rég nem jött elő ez a fenti dolog, de tegnap este nagyon végzetesen.
Emlékszem tavaly Szilveszterkor még fizikai tüneteket is produkáltam. Begörcsöltem és az est egy részét az ágyban töltöttem. 2 párral itt nálunk vultunk. És teljesen besok(k)oltam.
Ellenben, amikor olyan párral vagyunk, akik szintén vegyespáros, sokkal jobban érzem magam. Olyankor érzem, hogy ez normális. És felszabadultabb vagyok.
Nade mit is kellene kezdenem ezzel?
Elfogadni, hogy ez így van, és a lehető legjobban "túlélni" ezeket az estéket? És többet szervezni anyanyelvű emberekkel programot?
Vagy inkább, erőltetni a dolgot hogy legyőzzem ezt a szociális fóbiát?

 

2 megjegyzés:

  1. Nem lehet, h ennek a tünetnek az az oka, hogy nem a megfelelő emberekkel jársz össze, ill. nem olyanokkal, akikkel egy hullámhosszon vagy, sok a közös téma / nézőpont stb.?
    A román-bolgár megnyilvánuláson bárki megbántódott volna, ha olyasvkitől hangzik el, akivel rendszeresen találkoztok, beszélgettek. Szerintem érthető, hogy nem szívesen töltesz el egy estét ilyen társaságban.
    Én azért nem tapasztalom, hogy összekevernék Magyarországot Romániával (ok, néha Budapest-Bukarestbe belezavarodnak). Sőt, amikor elmondom, hogy honnan jöttem, sokakról kiderül, hogy már jártak Mo.-on, és nagy lelkesedéssel kezdik mesélni az élményeket. :)
    Szóval szerintem ne törj le, nen biztos, hogy benned van a hiba. ;)

    VálaszTörlés
  2. Szia! Köszönöm a commented :) Igen, abszolut jól látod a dolgot. A legtöbb ember akit eddig itt megismertem (a párom barátai javarészt), tényleg helyes emberek szó se róla de az együttlét nem ad nekem semmiféle 'jó, pozitiv' energiát. Igazából szerintem nehéz ilyen embereket találni, akikkel az együttlét feltölt, nekem van 2 ilyen barátnőm otthon. Ha velük vagyok nincs smart phone nézegetés és hasonlók. Csak csevegünk és csevegünk. Bármilyen fárasztó munkanap után van a tali, utána úgy érzem magam, mint aki újjászületett. Szerencsére egy magyar lánnyal akivel igen jól megértjük egymást már megismerkedtem itt kint Rómában.
    A bejegyzésben említett emberek amugy jártak Budapesten és az első találkozásunkkor, majd 2 éve, ugyanez a dolog esett meg - mesélték az élményeiket. Éppen ezért tartom kicsit abszurdnak ezt a fent említett kérdést, nade hagyjuk is :)
    Még egyszer köszönöm a hozzászólásod!
    Szia,
    Greta

    VálaszTörlés