.. az otthon

"Nincs gyönyörűbb az otthonnál, a szülőföldnél, ahol megláttad a napvilágot, ahol szeretteid élnek, ahol az anyanyelveden beszélnek.

Jurij Ritheu"

 

Otthon, identitás, külföldi lét, honvágy.

Ma ezekről szeretnék beszélni.

Azt hiszem, anno amikor néhány hónapra Olaszországba jöttem au-pairkedni, annyira a kalandnak éltem, élveztem ami velem történik a hosszú éveken tartó állóvíz után, egy helytelen megállapítást tettem. Mégpedig azt, hogy számomra nem létezik honvágy. Én bárhol jól érzem magam, és helytállok minden gond nélkül. A kapcsolattartás, hazautazás manapság már nem nagy ügy, tehát mi baj lehet.

Amikor visszavezetett az utam Magyarországra megintcsak ez erősödött meg, Budapest nagyon gyorsan az otthonommá vált a klassz hangulatú munkahely, ahhoz közel az első kis saját kuckó a város egyik szuper kerületében.

Aztán, amikor eljött a perc, fél éve, hogy újra kihelyezzem székhelyem a kedvesemhez Rómába, úgy gondoltam nincs itt semmi nagy drámai változás, hisz mit nekem egy külföldre költözés.

Pedig ezúttal, csak egyetlen dolog készetett arra hogy felszedjem a sátorfát, Marco, a kapcsolatunk, a kétéves távkapcsolat kínjaitól való megszabadulás.

Akkor aztán öntudatlanul jött a fent és lent, még az egyébként vas-egészségem is bebukott és hetekre döntött le a megfázás a lábamról olyan erősen hogy egy pár napra még a hangomat is elvesztettem, a füleimre is ráhúzódott a gyulladás és ekcéma kínozta a kezemet (ami még mindig elő-elő bukkan). Érdekes tünetek mi?

Azt hiszem, besöpörtem a szőnyeg alá a gondolataimat, a változás körüli izgalmakat. Nagy feladatot kaptam az élettől amit nem kezdtem el teljesíteni. A feladat pedig, az új élet felépítése itt, Rómában.

A munkámat a négy fal közt végzem azóta is, ami kínlódás hisz nincsenek körülöttem emberek, nem öltözöm fel szépen mint anno, nem nevetek, nem mesélek, nem hallgatok, nem adok tanácsot, nem ebédelek emberekkel. Gyakran megesik, hogy 2-3 teljes napon át bent ülök a lakásban anélkül, hogy kimozdulnék. Persze, egy ideje ráléptem a fejlődés útjára, kapcsolataim szépen épülőben a helyi magyar lányokkal, keresem mindig a kimozdulás lehetőségeit. Munkát is, persze.

Pár hete érzem azt, hogy kezd otthonommá válni Róma is, végre. Hogy nem az számít hogy az ember hol van - boldognak lenni bárhol lehet. 

Már tudom, hogy a honvágy létezik, és normális. Jó érzéssel tölt el mind az ha 'hazafelé' indulok, és mind, ha vissza.

 

"Az otthon az a hely, ahonnan ha elmész, hiányozni fog"

 

 

 

A futás

“Amikor olyan messzire mentél, hogy képtelen lennél még egy lépést megtenni, csak fele olyan messzire jutottál, mint amennyire képes vagy.” (Grönlandi közmondás)

 

A futás.

 

Mi jut eszembe amikor a futásra gondolok? Korábbi emlékeimet elővéve az iskolai tesi-óra - amit nem igazán szerettem. Nem voltam az a sportos iskolás alkat, se művészkedő, jobban szerettem a sima elméleti órákat, a történelmet irodalmat, ha már választani kellett. A tesi-óra egy olyan kellemetlen pontja volt a napoknak, és a napok tesióra nélkül a kedvenceim voltak. Hát csodajó alap egy egészséges életmód kialakításához nemde?

Aztán viszont, kikerekedésre hajlamos tini-ként, néha néha rászántam magam az önkéntes, egyéni mozgásra. Biciklizés, torna-videók és futás. Rájöttem e 3 közül a leghatásosabb a futás. És nemcsak e három közül, hanem minden mozgásforma közül. Futni ingyen lehet (hacsak nem ragaszkodunk a száraz és légkondicionált edzőtermi futópadhoz. Futni bármikor lehet (hacsak nem keresünk és találunk kifogásokat rá, mint pl az időjárás).

 

 

 

Igen, a futás a legegyszerűbb és ezzel együtt a leghatásosabb mozgásforma, szuperül dolgoztatja át gyakorlatilag az egész testet és rengeteg energiát emészt fel.

Érdekes dolgot állapítottam meg viszont, mindazok mellett hogy tudom mennyire jó dolog és hatásos, és valóban jól is érzem magam amikor néhanapján elmegyek futni, mégsem járok rendszeresen. Miért nem? A lustaság gyűz, meg a kifogások. Ez sajnos a valóság.

Amikor aztén hetek telnek el annélkül hogy elmentem volna futni, vagy bármi mást mozogtam volna, és túl egy pár nem éppen 'jól összeállított étrendes napon', jön az érzés: Vááá elég, züldséget akarok és futni.

Szeretném végre ha a futás szokássá válna, rendszerré, és hogy 'rákapjak az ízére'. Hogy egy hónap múlva feszesebbnek lássam a testem és fittebbnek érezzem.

Kifogások a kukába, és menjünk!!!

 

..the peaceful Tuscany

Megjöttünk a gyönyörű háromnapos Toszkána kirándulásunkról.

Azt hiszem, Toszkánát receptre kellene felírni a túlhajszoltságtól kimerült nagyvárosi embereknek, úgy mondjuk évente egyszer.

Rengeteg helyen jártunk, mégsem fáradtunk el, hisz itt egymást érik a kis dombokra épült piciny régi-régi települések a kis szűk utcácskáikkal, bájos házikóikkal.

 

 

A középső napot 2 olyan városnak szenteltük, ahová már nagyon rég szeretnék eljutni méghozzá két, számomra nagyon kedves film miatt. Az első Cortona, a Napsütötte Toscana forgatásának színhelye. Egész máshogy képzeltem Cortonát, a film jeleneteiből. Aki nem olyan erős Toscana fun, mint én, lehet, hogy az ötödik majdnem ugyanolyan kis település után azt mondaná, OK szép, de mind egyforma és pont. Úgy vélem viszont, Cortona-nál a Toscana-ra immunisok is elámulnak. Nem tudom leírni azt a hangulatot ami ott fogadott na.

 

Ugyanigy vagyok Toscana egyik legnevesebb, legkülönlegesebb borával, a Brunelloval (Brunello di Montalcino). Ez pedig azért lehet mert nem vagyok borász se sommelier, tényleg nehéz körülírni azt az izt amit ez a bor produkál. Valahogy úgy érzem, azt mondani rá hogy testes karakteres, olyan elcsépelt és kevés. A Brunello az annál több (5 évet érelelik minimum és csak azon a kis területen termelik). Hm azt hiszem szerelmes lettem.

Térjünk kicsit vissza a filmes városkákra.
A másik ilyen hires városka a közelben Arezzo, ami pedig 'Az élet szép' cimű Benigni film színhelye.

Ez a város kiemelten büszke, hogy ennek a nagysikerű műnek a színhelye lehet, belvárosa tiszta (de igaz ez Toscana-ra úgy egyébként, már ahol mi jártunk). Rengeteg klassz útmutatóval, térképpel 'szerelték fel' a várost ami az utazóknak óriási segítség - a történelmi városközpont szélénél található parkolótól, ahonnan a központ egy erődön keresztül megközelíthető, mozgólépcső vezet. Szóval, le a kalappal Arezzó! Ez a ferde tér pedig (Piazza Grande) ahol Benigni kiáltotta az ő Dora-jának 'Buongiorno Principessa', hát élmény látni.

De ami a legcsodásabb ezen a területen, az a nyugalom. Az emberek közvetlensége, hogy a szó szoros értelmében egymásra mosolyognak.

Itt nincsenek marokkóiak meg románok. Ha bevándorló, akkor talán amerikaiak, akik honfitásraiknak idegenvezetnek, na igen a Napsütötte Toscana megtette hatását :)

A toszkán dombok között autózva pedig komoly értelmét nyeri a szólás:

 

"A boldogsághoz nem vezet út.
Az út maga a boldogság."

Római magyar est

"A jó embereket arról ismered meg
Hogy jobbá lesznek
Ha megismered őket. A jó emberek
Vendégül látnak, hogy épüljenek, mert
Abból okul az ember, ha figyel
S ha mondanak is néki valamit."

Bertolt Brecht

 

Tegnap este klassz kis magyar est szerveződött, nyolcan magyar lányok összejöttünk, az egyik lánynak szülinapja volt, megünnepeltük, vacsiztunk és csevegtünk, ahogy azt legjobban az anyanyelvén teszi az ember.

Nem is tudom eddig miért nem igyekeztem hogy részt vegyek egy ilyenen, hisz itt vagyok már fél éve. Valójában, így jött ki, mert emlékszem, 2x-3x láttam a facebook oldalon, hogy szerveztek ilyen magyar-vacsit, aztán amióta egy lányt megimertem ő már invitált egy pár programra, de azok se jöttek valahogy soha össze időben.

És most végre sikerült, eljutottam a számomra első ilyen csoportos találkozóra, az égiek is segítettek hisz lett volna szerdára egy esti installációm amit áttettek keddre, így minden zöld utat adott.

Azért egy picit szkeptikus voltam, hisz eddig volt egy ilyen halvány gondolatom - nem hittem hogy ismeretlenekkel ilyen hamar jól érezheti magát az ember. Úgy gondoltam, igazán tartalmas időt azzal a néhány baráttal töthetek akiket jól ismerek, és ilyen kapcsolatokat felépíteni kell, nem jön az hipp-hopp és amúgy is, annyiféle ember van, a barátkozás is olyan, mint a párkapcsolatok valamennyire, azért nem minden emberrel vagyunk kompatibilisek.. Micsoda magyarázatok, mi, hogy miért is zárkózzam el attól, hogy itt tényleg klassz ismerettségeket kezdjek kötni itt Rómában..

És aztán, a tegnap este megcáfolta az elképzeléseimet. Szuper kis estét töltöttünk nyolcasban és azt kell mondjam, mindenki szimpatikus volt, néhányak kimondottan csupa pozitiv energiákkal töltöttek meg. Jaj az energiák :) Gondolom, ez sokak számára ilyen hülye dumának tünhet de a múltkor elgondolkodtam ezen. Spirituális beállítottságú emberektől gyakran hallottam 'olyan jó energiákkal vagy felvértezve'. Át lehet ezt fordítani kevésbé spirituális, mindennapi nyelvre, például ha valaki a találkozásotok után jó érzéseket hagy, feltölt. Mert ugye, biztosan mindenki ismer olyan embereket, akikkel ha eltöltünk egy pár órát lemeritenek, energiavámpirok, és vannak ellenben olyanok akik feltöltenek, inspirálnak.

Úgy érzem, kicsit bezárkóztam a komfortzónám mögé egy ideje és talán eljött a perc hogy kiszabaduljak onnan. Inspirál és erőt ad amikor hozzám hasonló lányokat látok, akik hozzám hasonlóan egy idegen országba költöztek és élnek, és rájövök, nem is vagyok ufó :)

 

 

A kép egy számomra nagyon kedves sorozat a Lipstick Jungle (Rúzs és New York) szereplőiről. Három igazán inspiráló nő élete, engem megnyert. Kár, hogy nem folytatták (összesen azt hiszem 2 évad van).

 

".. csak fáradt vagyok"

FÁRADTSÁG

Ma ez a témám.

Miért van az hogy gyakran elér minket (engem legalábbis) egy olyan periódus, amikor folyamatosan fáradtnak érzem magam? Hiába alszom eleget, a munkámban nincs igazán pörgős időszak, sőt.. És mégis, minta minden lemerítené az elemeket. Még érdekesebb, hogy nemcsak mentálisan, de fizikálisan is jobban fáradok ilyenkor. Enyhe izomlázat okoz egy nagyobb séta például - pedig hébe-hóba járok futni tehát nem arról van szó, hogy soha nem mozgok. De valószínűleg nem eleget. Aztán pedig, a sok stressz, ami sokszor elkerülhető (lenne) csupán csak kevesebbet görcsölve felesleges dolgokon..

 

Kicsit googliztam a témában.

Egy közkedvelt de, meglehetősen primitiv női portál cikkjében néhány betegséget listáztak, ami gyakori fáradtságot okoz. Egyik a pajzsmirigy alulműködés aminek tünetei:

Jellemző tünetek

Hajhullás / Száraz bőr / Fázékonyság / Testsúlynövekedés /Töredezett haj és köröm.

Ezek közül gyakorlatilag csak a hajhullás nem igazán jellemző rám, a többi igen. A testsúlynövekedés is, mintha az elmúlt hetekben, annak ellenére hogy nem mondhatnám többet ettem mint normálisan, úgy érzem feljött 2 kiló.

Az a komoly, hogy ennek a betegségnek tényleg ennyi a tünete, így lehet teljesen feltáratlan marad évekig. És, általában élethosszra kiterjedő dolog ez - folyamatos gyógyszerezéssel kezelik.

Feljegyezve a dolog még szeretnék utánaolvasni, aztán ha tegyük fel 1-2 hónap múlva nem látok változást, szervezek egy vérvételt a következő hazalátogatásra.

Lehetne a kérdés, miért nem azonnal? Miért halogatok? Mert nem vagyok hipochonder. És szeretem az öngyógyítást. Nézzünk csak rá a tünetekre újra. Száraz bőr. A sok agressziv tusfürdő amit használunk - szárítja a bört nemde? Jah és nem beszélve a kemény vízről ami itt Rómában van. És akkor ettől száradhat és törhet a haj is, ugye ugye? A fázékonyság az egész napos egyhelyben ülés a munkában.. Nem mozgunk, nem termelünk energiát.. Érdekes azokon az estéken, amikor elmegyek egyet futni, nem fázom. Testsúlynövekedés. Mostanában azért nem ondanám hogy túl sok volt a sport. Ehellyett volt sok pasta és pizza.. Szóval, oda érkeztem hogy a fenti tünetek nem csak úgy a semmiből bukkannak fel de van teljesen megfelelő indok rájuk.

Szóval, a 'gyógyszerem' már fel is írtam magamnak több mozgás, 'tisztább' étkezés. Bőrre jó kis kávézaccos-olivaolajas radir havonta 2x (egyszer csináltam kb az utolsó fél évben, pedig mekkora csodaszer).

 

És akkor téjünk vissza a fáradtság mentális vonatkozásaira, ami sajnos szintén igen aktuális nálam. Sok-sok dolgot súlyos stresszként élek meg manapság, görcsösen állok bizonyos megoldandó kérdések elé, mit hogyan csináljak, szervezzek, nem várt helyzetekre bestresszelek. Na erre már kevesebb okosságot találtam a google segítségével. Viszont, talán a legegyszerűbb megoldása ennek a dolognak a 'Take it easy' módszer. Lazítani a saját gyeplőmön. Amit meg is teszek.

Nemutolsósorban pedig, a szabadidő kérdése. Több olyan dolgot szeretnék csinálni ami feltölt. Venni egy pár jó könyvet és elolvasni. Építeni tovább a barátságokat itt Rómában, és sokat imozdulni. Tanulni. Frissen tartani az elmét. Kikapcsolódni. 'Me time'

eat clean workout and smile

Az egészséges életmód, a 'jó formában lenni' kérdésköre az én életem meghatározó ügye. Kezdhetném azzal: 'hízékony alkat lévén bla bla bla'. Na igen, rengetegen foghátnánk génekre és egyéb kifogásokra, hogy 'nem rajtam múlik'. És, ó dehogynem.

Az lehet, hogy testünk valamelyest különbőző módon, szinten raktároz el bizonyos tápanyagokat, vagy árnyalatnyit másként működik a genetikai addottságaink alapján, de egy biztos. Senkinek nem erőszakolnak le a torkán tábla csokit képviselőfánkot de még egy pizzát sem.

Mi magunk tápláljuk testünket, és ha felszedjük azokat a makacs kilókat az csak egy dolog miatt lehet: mert túl sok üzemangyagot tettünk be, feleslegesen sokat - és nem használtuk el. És lerakódott.

Évek teltek el, mire mindenféle wellness újságok, portálok, fórumok és egyebek olvasása után ráébredtem, ez milyen egyszerű is. Mint a matek, egy az egyben.

Innentől már csak meg kell tanulnunk használni az egyenleteket a műveleteket, és követni őket.

Persze nem ilyen egyszerű ez.

Hisz nagyon könnyű elcsábulni, egy fárasztó munkanap után a futás helyett a kanapét választani, egy kiadós vacsora után. Aztán pedig ott álni a tükör előtt és nézni. Már megint nem követtem a szabályaimat. És még mindig nem vagyok elégedett azzal, amit látok.

És ez megintcsak elvezet egy újabb kérdéskörhöz. Talán a média, az internet és a többiek, egy túlságosan tökéletes ideál felé orientálják a nőket. És az önmagukkal elégedetlenkedők még inkább elveszítik a realitás talaját az önértékelésükkor.

A nemrégen megjelent 'Beauty Patch' nevű DOVE kampány nekem őrületesen tetszett. Nőkkel teszteltek szépség tapaszokat, amit heteken át kellett hordaniuk majd beszámolniuk tapasztalataikról. Valamilyen módon elhitték, hogy valami lehet a tapaszban és 'működnie kellene', és működött is. Egyre jobb formában érezték magukat. A kisérlet végén megosztották velük a valóságot, a szépség tapaszban semmilyen hatóanyag nem volt. Némelyikük egészen meghatódva jegyezte ezt: "hiszen akkor ez csak én magam voltam".

A szépség 'State of mind', azaz, agyban dől el.

Mégsem vonatkoztatnám ezt a dolgot maradéktalanul az alakunk karbantartására. Hisz akkor a nagy elégedettségben befalnánk 10 palacsintát, a cukor úgyis még boldoggabbá tesz nem?

Én azt vallom, minden nőnek saját felelőssége a teste. Az is ha rosszul érzi magát miatta.Minden egy döntés, a mi saját döntésünk. Hogy mit teszünk a tányérunkra, és megemeljük-e a fenekünket egy kis mozgásra.

 

 

let me introduce myself..

Nos, igen hamar jeletkezem a következő bejegyzéssel.

Sajnos nem sajnos mostanában igen sok a munkaidő alatti szabadidőm, hát valami hasznos módon próbálom kihasználni ma is.

28 éves vagyok és immáron fél éve Rómában élek. Habár e sorokat Budapesten gépelem, mivel egyelőre munkám ide köt fél éve hosszú távkapcsolatunk után végre elvágtuk ezt a nagy távolságot kettőnk közt kedvesemmel és bepakoltam az óriásbőröndöt, és nekivágtam.

De hogy is jutottunk el idáig..

Az első komoly munkahelyem által okozott szürkeséget megtörve, 24 évesen - 4 éve egy nagy fordulatot vett az életem - egy olasz országi nyaralás teljesen eltekerte a fejem. Na nem, ez nem egy szerelmi történet volt, vagyis igazából az csak nem a szó szoros értelmében. Szerelmem tárgya Firenze, Toszkána, és tágabb körökben egész Itália lett. Az az egy hét úgy átkeringte minden érzékszervem, az egész lényem, hogy hazatérve, másnap eldöntöttem, nekem mennem kell. Nem tudtam hogyan milyen formában, de az biztos volt, hogy ez a 'szerelem' nem lehetett egy gyors kaland. Akarom, még, tovább, többet és többet.

Nekiálltam olaszt tanulni, nagy nagy lendülettel, és októberre megszerveztem egy Firenzei nyelvtanfolyamos kirándulást. A Scuola Toscana az első szárnycsapásaim egyike volt. De azt hiszem nem meglepő, hogy ez nem volt elég, hogy lecsillapodjon a vágy, a szenvedély. Életem egyik meghatározó döntését hoztam meg akkor, majd' 5 év közszféra után felmondtam és Milánóba költöztem au-pairkedni, hogy komolyabb szintre emeljem nyelvtudásom. Ott 5 hónapot töltöttem, majd Torinóban következő négyet egy másik családdal. És őszre eljött a következő irányváltás, hazatértem és alig több mint egy hónap múlva az egyik multi irodájában csücsültem mint olaszos Order Manager.

A 'küldetésem' beteljesítettem, az olasz kalandok után nyitottan és pozitivan kezdtem életem Budapesten, első önálló kis albérletemben, végre egy klassz munkával és pont. Szuperül voltam. Csak egy dolog hiányzott az életemből, mégpedig a szerelem. Ő sem késlekedett sokat hogy megjelenjen, egy lelkesen chatelő kollegából mára a társam lett, akivel szinte látatlan szerelembe estünk, majd a személyes találkozás visszaigazolta, nem tévedtünk.

Hosszú és kitartó távkapcsolat után pedig, fél éve megtörtént a következő nagy lépés az életemben amivel a sztorim kezdtem, a kiköltözés.

Nagy bátran és talán kicsit félvállról vettem ezt a lépést: azt mondtam magamnak, ugyan már mi ez már nekem, az elmult években már rutinossá váltam a költözésben az új környezetbe való beilleszkedésben, tehát ez semmiség.

Igenám, csak itt egy kicsivel most többről van szó, mint egy 'kalandról'. A kiköltözésem nem csak egy periodusra szól, és, nem csak jókedvemből tettem meg. Hanem a szerelmünkért. Hogy végre egy országban éljünk és véget érjenek a folyamatos egymáshoz repkedések.

Az elmúlt hónapokban sok fent és lent volt, de azt hiszem jó úton vagyok ahhoz hogy egyre több legyen a fent és hogy kialakuljon az 'ottani' életem. Hogy jól érezzem magam igazán. Erről is mesélni fogok sokat a közeljövőben. Igazából viszont szeretném beindítani a blogom azon stilusát amit képviselni fogok. Nem szeretnék mindennapos 'mi történt velem' beszámolókat írni. Inkább mindig kiragadni egy témát, és azt vesézgetni, vagy éppen valami jó kis életmód topiccal jönni ami éppem aktuális vagy éppen egy várost megmutatni nektek ahol jártunk. Nem tudom ez még magam számára is rejtély. Coming soon, mindenesetre.

 

 

Bemutatkozom..

Milyen régen tervezem, hogy új blogot nyitok. Bizony, mert nem vagyok teljesen 'szűz kezű' blogoló. Életem egyik nagy nagy lépéséről blogot vezettem, ahol első küldföldi szárnycsapásaimat örökítettem meg.

Ennek az új 'naplónak is' egy hasonló alapja van, habár ennél ezúttal sokkal tágabb témakörökben szeretnék írni, nemcsak beszámolni arról ami velem történik, hanem sok-sok egyéb dolggal kiegészíteni a mondanivalómat, ami aztán az olvasóknak is hasznos lehet.. Így aztán a cím 'tricolor', ami tehát nem is csak a nemzeti zászlóink színeire utal, hanem a blogom sokszínűségére is.

Itt tehát a lista a témakörökről amikről szeretnék írni 3 színbe rendezve:

- Az első és legfontosabb téma, amire már fentebb is utaltam, az Olaszországba való kiköltözésem. Szeretnék íni a beilleszkedésről, honvágyról és mindenről ami a külföldi élettel jár. A kulturális különbségekről, Rómáról és mindarról amit ott látok hallok érzek.

- A következő pont a testi-lelki egészég és szépség. Az egészéges életmód, mozgás, a helyes téplálkozás, a szépségápolás, sport és minden ilyesmi, amitől jobban érezzük magunkat.

- A harmadik pedig legyen egy 'minden más' pont, akár egy jó filmről, vagy bármiről ami eszembe jut :)

De úgy igazából, miért is írom ezt a blogot? Mert kedvem van hozzá.

Remélem majd lesznek hasznos dolgok amiket megosztok, sokak számára, vagy csupán egyszer majd okozok szórakoztató perceket a bejegyzéseimmel.

A következő bejegyzés egy részletesebb intruduction lesz. Coming soon.