Social Network

Előző bejegyzésem egy gondolata volt az amiről a bejegyzésem most szólni fog.

Elhatároztam, változást eszközölök ebben.

Sokféle a nézet miben is áll a közösségi portálok lényege. És sokmindenre is használjuk.

Vannak olyan emberek akik csendes megfigyelőkként vannak jelen ritkán osztanak meg dolgokat. Vannak a csupa közérdekű és mindenféle dolgot posztolók. És azok akik többnyire 'jelet adni magukról' használják. Én az utóbbiba tartozom. Elég gyakran osztok meg képet, checkolok/unk be helyekre. Eddig azt gondoltam, hogy ez jó hisz azok számára akikkel keveset tudok találkozni beszélni közlök információt magamról, ahogyan én is kapok kitől többet kitől kevesebbet.

Ha viszont (ahogyan a cikk is írja), folyamatosan csak kellemes eseményekről, klassz vacsikról és kirándulásokról postolunk az több negatív dolgot is eredményezhet. Az irigység és a 'na nézd már hát ennek hogy bejött' csak egy, de ami rosszabb, ha közeli barátnők letesznek Rólad mert látják, jajj te aztán olyan nagyon jól elvagy. Gyakorlatilag elég hogy a facebookon követnek mert mindig azt látják, hogy minden hiper szuper.

A mélypontokat, gyengeséget és kimerülést viszont nem osztjuk meg. Amikor rossz napjaink vannak, elfáradtunk és szétesőben vagyunk. Amikor mély problémák megoldásán dolgozunk. A neurológiára nem divi becsekkolni igaz?

Ha szerencsések vagyunk, marad körülöttünk olyan ember aki a szemedből nézve dönti el, faggasson mi a baj.. Mint a párom. Minden rendben? Igen. És tudja ha az az igen az valójában nem.

Szerencsés vagyok mert azért maradtak olyan barátságaim is otthon akikkel természetes, hogy találkozunk amikor otthon vagyok. Akiknél a szó csak úgy folyik. Akikkel egy pár órás 'kibeszélős' este olyan feltöltődést nyújt mint egy spa hétvége.

Tudom, az is normális ha egyes kapcsolatok változnak. A távolság sem mindig képes kiállni a legerősebb barátságokat. De azért jó, hogy van 'tisztelet a kivételnek'.

Visszatérve a témára azt hiszem hasznos volt hogy elolvastam azt a cikket.

És mostmár értem, változtatni szeretnék. Nemcsak kevesebbszer nyúlni a telefonért hogy átnézzem az üzenőfalat. De leginkább, nem megosztani heti szinten azt hogy épp hol vagyok mit csinálok. Ahelyett hogy azt csekkolgassam, kiktől érkezett az újabb két lájk inkább élni a pillanatnak.

Szó se essen róla hogy Facebook-ellenessé fogok válni. Egyáltalán nem, hisz amit leirtam fentebb az érvényes. Jó dolog kicsit jelt adni magunkról és kapni másokról. Csak picit limitált formában. Nem állandóan mert az az érzésem, hogy már nincs értelme ennek az egésznek. Kiírjam hogy 'jajj de jó egy hónap és megyek nyaralni 12 nap relax'. Én szeretek ilyeneket olvasni mert feldob hogy itt a nyár jajj de szuper de sajnos manapság ez inkább 'polgárpukkasztó' hatással van.. Vagy a reptéri checkinek. Az emberek nagyrészének a reptérről a kirándulás utazás jut eszébe. Nekem havi rutin, a rohanás, a stressz hogy ne akarja a Ryanair elvenni a bőröndöm mert a laptop ajaj meg a bőrönd bezárásával járó kihivások..

A tavalyi nyaraláson rengeteg fotót postoltam, és azért mert szeretem megmutatni merre jártam, mit láttam. A postok hatására vette fel a kapcsolatot velem egy lány akit annyira nem is ismerek és a szálláskontaktunkat átadtam nekik, oda is mentek. Rengeteg infóval láttam el és ez tökjó (született tour operator vagyok :) ). De idén azaz mostantól nem követem ezt a dolgot.. Azt a bizonyos polgárpukkasztást mert sajnos ez az emberek nagyrészének ez az.

 

az újabb leckém..

Milyen érdekes, hogy mostanában milyen sűrűn kapok életleckéket. Az is lehet, hogy eddig is kaptam őket. Csak nem értelmeztem őket. Nem találtam meg bennük az üzenetet.

Most, hogy a legutóbbi 'rázós' időszak után kezdek egyenesbe jönni újabb a láthatáron.

A lecke pedig a 'nem vehetsz mindent a hátadra, csak hogy megfelelj mindennek és mindenkinek'.

A május egy rázós hónapnak igérkezett már eleve. A családban esküvő lesz, az unokatesóm megy férjhez.

Már előre görcsben voltam, hogy fogok mindent kivitelezni. A munkám miatt pedig még egy további teljesen kiszámíthatatlan kikalkulálhatatlan talány, mikor kell jönnöm és ezt nem én döntöm el.

A helyzet úgy alakult hogy április elején upgradelték a laptopomat amitől sajnos nemhogy nem lett jobb a helyzet de egyenesen borzasztóvá vált. Az IT azt mondta, memóriát kell upgradelni mináél előbb mert ha nem, az is lehet hogy egszer csak beadja az unalmast. Ehhez pedig haza kell jönni. Megpróbáltam tehát minél előbbre egy szombat szombat utat találni (mert ha hétköznap repülők ahhoz szabadságot kell kivennem na és ebből nem bővelkedem) és nem utolsó sorban pénztárcakimélőset - na ez az ami rövid határidővel nem létezik... Szóval április 18-ai indulással, és 25-ei visszatéréssel megvettem a jegyem.

Az esküvőre április 15-18-ig jövünk.

A bökkenő a leánybúcsú, ami pedig május 2-a.

Akárhogy is nézem így 1 kerek hónap leforgása alatt (április 18-május 18), ezzel az úttal a harmadik repülésem lenne.. Egyszerűen nem megy már gyakorlatilag hazaköltözhetnék ezzel a lendülettel, nem? (a bátyámhoz, a tőlem örökölt 30 négyzetméteres albérletébe mert az olyan jó, főleg neki..)

Megírtam a lányoknak, én sajnos nem tudok jönni.

Az egyik lánytól megkaptam a választ 'áprilisi tréfa? ezt nem teheted koszorúslány vagy'. Az igen.

Ekkor azért rámjött a görcs. Talán igaza van. Talán önző és kicsinyes vagyok, mert nem vagyok képes ezt megoldani.

De aztán rájöttem, mérlegelnem kell. Hol az ÉN ebben az egészben. Vagyok én. Van egy párom, Rómában. Vannak kinti barátnőim mostmár, kinti életem.

Már hoztam áldozatot bőven eddig is, meg fogok is. Repjegyek. Szállás. Szervezés. Utazás. A kemény éves 22 szabadnapomból 2 hisz a repülő sajnos nem akkor megy amikor nekem jó hanem déltájt. Igy szombaton nem elég érkezni. Vasárnap pedig még nem tudunk visszamenni.
Az elmúlt hónapokban tényleg rengeteget kellett utaznom és már most úgy néz ki május végén is jönnöm kell munka miatt egy rendezvényre plussz egy orvosi vizsgálatra.

És még most ennek a kommentnek is hódoljak be és érezzem magam rosszul mert nem voltam képes még ezt is megtenni.

Szóval úgy érzem a lecke az, hogy nem lehet mindennek és mindenkinek megfelelni. És, nem is kell..

Nyilván az a lány aki Budapesten lakik könnyűszerrel dobta be 'ne csináld ezt nem teheted koszorúslány vagy'. De én nem ott élek hanem 1300 kilóméterrel odébb és repülőhöz vagyok kötve. Mondhatnák, hogy a bécsi barátnőm is megoldja. Csakhogy onnan ott vannak minden órában a vonatok, az oscar meg társai. Ajtótól ajtóig 2 óra. A repülés egy picit más tészta.
Jónéhányan megerősítettek abban, ha külföldön élsz ezzel így is úgy is találkozni fogsz. Mindig lesznek értetlenkedők és ehhez hasonló helyzetek.

Azért ennek a kommentelő lánynak odaadnám a cipőmet. Menj benne. Csak egy pár hetet. Repkedj két ország közt. Élj távol a szeretteidtől azért hogy azzal lehess akit szeretsz. Hozz annyi áldozatot mint én, vagyis, ne, csak a felét ne többet.
Biztos vagyok benne hogy a puszta tény hallatán ő is, mint sokan mások azt gondolják 'na a mázlista hogy ott él'. Olvastam egy jó kis cikket (lent belinkelem)  amit egy kolleganőmtől kaptam, amiben erre a találó gondolatra bukkantam:

"Napjainkban, ebben a bonyolult, világban, még nehezebb a dolgokat kívülről szemlélnünk. Életünket a szó szoros értelmében a közösségi oldalakon éljük. Előszeretettel használjuk ezeket a modern technológiákat arra, hogy közszemlére tegyük életünk legnevesebb, legfontosabb eseményeit. Az esküvőnket, nászutunkat, egy-egy sikeres projektünket, vagy a legszebb mosolyunkat. De a legfontosabbról elfeledkezünk mindeközben: csupán egymás életének a csillogó aspektusait látjuk itt, nem pedig az átvirrasztott éjszakákat, az elkeseredettséget, bánatot vagy az önbizalomhiányt. Azt nem posztolja senki…"

Azt hiszem ez rám különösen igaz.. Így kezdek rájönni, talán leteszek erről a facebook függésről vagyis az biztos, hogy lentebb veszem..
 

Visszatérve a témára, tényleg rengeteget emésztettem ezen magam. Hogy meg kell oldanom hogy eljöjjek? Talán, nem megyek vissza 25-én és akkor maradok még egy hetet. De akkor 15 napig vagyok odaát. És a párom? Akit rendre havonta legalább egy hétre magára hagyok, azaz, újabban sokkal többre is. A kinti barátnők akik már várnak szülinapozni. A párom szülei akiket január óta nem láttam? Kint is van már egy életem, Marcoval. Húzom eleget a nadrágszíjat a kapcsolatunkban, sőt, feszegetem újabban.

Meg aztán, hiába 'csak' egy másfél órás repülőút rendre nagyon kifáraszt. Hiába repülök sokat, egy-egy erősebb turbulencia esetén még mindig halálra izzad a tenyerem és görcsben vagyok. A reptérre való igyekvés és az ezzel járó dolgokról pedig nem is beszélve. Elég ez bőven havonta 1x, most éppen 2x. Most pedig egy harmadik alkalommal is besűrítsem, mert nem tehetem meg, hogy nem vagyok ott?

Nem sajnos itt kell azt mondanom hogy állj. Mert pontosan amiatt zsibbad hónapok óta a jobb karom, mert a sok teher a vállamon már elnyomja a keringésem olyan csomót kreált oda. Azzal riogat a céges masszőr hogyha hetente is masszirozna egy év lenne eltüntetni..

Gondolnom kell magamra is, mert ha nem rossz vége lenne.

Szóval ez itt a lecke.

Tanulom.

A link pedig:
http://szabadonebredok.info/nem-erzed-magad-eleg-jonak-ezt-az-5-dolgot-fogadd-meg/

.. inspiration ..

Találtam egy cikket, ami nagyon insiráló.

Angolul értők előnyben.

 

http://successify.net/2013/09/13/better-today/

 

7 pontban beszél arról, hogy mi segítene minket ahhoz hogy boldogabb, elégedettebb életet éljünk..

1. Have a big, inspiring goal

Legyen egy inspiráló célunk.

Azt hiszem nekem ez megvan. Csak még sosem fogalmaztam meg.

Szeretném magam egy év mulva elégedett kiegyensúlyozott kismamaként látni :) Ehhez most igen nagy fejlődésen megyek keresztül. Sok-sok lélek próbán. Sok felismerésen. Talán életem egyik legintenzívebb mentális fejlődése ez.. Folyamatosan ébredek rá egy sor olyan dologra amin változtatnom kell, amiben változnom kell. És rajta vagyok az úton hogy visszakerüljek a balance-helyzetbe.

2. Make a “To Do” list

Irj 'tennivaló listát. És itt elmagyarázza, hogy nem a heti teendőinkről kell listát állítanunk, hanem azokat a dolgokat kell számba vennünk amik a fentebb említett nagy célhoz segtenek eljutni..

Ez is kiváló gondolat. Azt hiszem tudom is hogy mik ezek, nézzük:

- Nyitottság. Újra ki kell nyilnom a világra. Bezárkóztam az elmúlt egy évben. Ennek első és legszuperebb lépéseként megünneplem a szülinapom. Az elmúlt években nem tettem, de most itt az idő. Szervezek mindenfélét, családos barátnős, kollegás bulit mindkét otthonomban :)

- Testi fittség, kiegyensúlyozottság. Ezzel mindig küzdöttem. Sorra váltották egymást a lusta, a 'namostmindenmegváltozikésmegváltomavilágot', és a valamelyest aktivabb időszakok. De legtöbbször csak áhítoztam hogy fitté váljak, hogy felvegyek egy ritmust és azt vigyem is előre. Ennél ideálisabb időpontot keresve se tudnék találni.. Szuper idő van futásra. Ha kevésbé, akkor itt vannak a jó kis aerobic videók. És abszolut nem utolsó sorban, a gym / csoportos órák amik pedig szuperül segítenék az első pontot.. Most ebben is jó úton vagyok, az elmult 2 hétben voltam futni tornáztam itthon is és bújom a Gym kuponakciókat hogy rátaláljak egy jó kis ajánlatra.

- NEM a stresszre, a problémázásra és a panaszkodásra. Ez a három dolog nagyon befészkelte magát az életembe az utóbbi időszakban. Most viszont azt mondom, NEM akarom őket elég. Viszlát, mindhármuknak :)

- Olasz életem elfogadása.

Ez fontos téma számomra. Miután megvolt az olasz au-pair kalandom és hazatértem nagy elégedettséggel nyugtáztam, hogy megtaláltam a helyem. A Marcoval való megismerkedésünk eljesen nem várt volt a számomra, vagyis, a tény, hogy talán a sors visszavezet Itáliába. Az életem Budapesten kényelmes volt és nagyszerű, rettegtem megválni tőle. De aztán az élet így hozta. Sokadszorra megpróbáltatott az élet, újabb kihívásokkal, feladatokkal, amiket alulbecsültem, magamat pedig túlontúl erősnek. Azzal nyugtattam Marcot, ugyan én ezt már annyiszor megcsináltam. Számomra integrálódni nem egy nagy műsor. 20 évesen kerületm az első komoly munkahelyemre, ahol több mint nagyszerűen performáltam. Aztán jött a nagy fordulat, amikor Olaszországgal estem szerelembe, az első komoly szárnycsapások külföldön. Azt kell mondjam igen jól ment minden. Majd hazatérve, a gyors munkaszerzés, és megintcsak teljesen zökkenőmentes beilleszkedés. Úgy gondoltam, lealázhatatlan vagyok. Aztán valahogy ezúttal a falat túl nagyra sikeredett. Arra is rájöttem, hogy a másfél év alatt szerzett olasz tudásom kevéske. Ezúttal nemcsak külföldön szerencsepróbálás volt a tét hanem az, hogy mit szól hozzám a család, a barátok, és én mit szólok hozzájuk. Tudok-e majd itt élni. Hisz ez nem csak egy fél éves kaland ösztöndij vagy nyelvtanulásnak indult, és nem is az. Ahogy megfordult a labda és egy évvel ezelőtt kijöttem pedig, na az nagyon megviselt. Otthon dolgozni nem olyan buli (legalábbis számomra) mint azt sokan gondolják. Meg aztán, abszolut nem tettem meg mindent azért hogy itt itthon érezzem magam..Most változtatok ezen épp. Sok program a helyi magyar lányokkal. A fentebb említett gym keresés. Programok és integrálódás..

3. Be more interested in people than they are in you

Na itt van újra a nyitottság kérdése. Ebben a pontban azt írja le a szerző, hogy próbáljunk minél több érdeklődő párbeszédet folytatni, ahol nem mindig oda lyukadunk ki hogy 'én is így meg úgy'. Hanem érdeklődéssel hallatjuk a másikat.

4. Work on your character

Azt hiszem ez magától értetődő most nálam. Folyamatos önfejlesztésben vagyok.

5. Learn more about your job.

Azt hiszem, ez egy olyan tanács amire amúgy magamtól nem gondoltam volna. A munkámban nagyon ügyes vagyok. Még ha rendkivül összetett és nehézkes is olykor, azt hiszem, 3,5 év tapasztalattal a nyakamban mostmár elég profi vagyok. Ez egy ideig jó érzés, de aztán ha nem jönnek újabb kihivások, fejlődési lehetőségek kárba vész sok sok energia.

De mindig lenne több és több lehetőség fejlődni. A terület amin dolgozom telecom/IT mindig ad tanulási lehetőséget. És sokszor munkaidőben is ha vannak üres órák, inkább elolvasom ezredszerre is a facebook hireket vagy a nők lapja coffet minthogy valami, szakmai téren inspiráló dolgot csinálnék. Ez tényleg inspiráló tanács számomra, megfogadom..

6. Get some new hobbies.

Na ez az. Jó lenne találni valamit. De ami ötletem volt eddig spanyol arról lemondtam mert nem akarom most az olaszt bekavarni. Még az olaszban is van mit fejlődni szóval spanyol sztorno. A mozgás egy jó időtöltés de olyan jó lenne valami klassz kreativ dolgot még találni. Na ez még házi feladat nekem, kitalálni..

7. Travel

És sokat utazom, két otthonom közt. Na ez nem az a kategória amit a cikk említ. A krétai nyaralásunk viszont 3 hónap és itt van. Alig várom.