ready to go ...

Kezdek teljesen átszellemülni a nagy-nagy dologra ami vár rám. A munkát nagy sebesen lezavarom újabban déleőtt hogy aztán már csak az aznap beérkező dolgokat kelljen intéznem. És legyen időm olvasgatni mindenféle okosságot, szépet és jót a világhálón.

A terhesvitamint mostmár több mint egy hónapja szedem (igaz, szándékosan kihagyok napokat - mert azt vettem észre azon a héten amikor minden nap szedtem, hogy étvágyat csinál..).

Tegnap a szupermarketben felvásároltam egy csomó gyümölcsöt is, mintha a szervezetem kiáltott volna értük. Persze, aztán rájöttem az elmúlt hetekben szinte egyáltalán nem ettem gyümölcsöt.

A mozgás már hiányzik a kánikulai hetek miatti leállás sajnos kizökkentett a ritmusból de most visszalendülök.

Az egész napos laptoppal való szimbiózus viszont nem túl jó, vannak napok amikor teszek veszek munka mellett és olyanok is amikor alig tartok szünetet - na és azt az utóbbit a nap végén határozottan érzem..

Sajnos az olyan fórumokat is bújom hogy 'ki mennyi idő után esett teherbe' és társai aminek pontosan tudom hogy semmi értelme :D De a téma magáévá tett nincs mit tenni.

Jön az utolsó miki és indul a próbálkozás (ja igen én már eldöntöttem, hogy az első hónap sikeres lesz és punktum). Ahaha a viccet félretéve persze tudom hogy előfordulhat hogy eltelik pár hónap, párom nem fiatal már azért és sajnos dohányzik is.. De azért egyúttal nagyon egészséges és fiatalos is, szóval nem hiszem hogy gond lenne és remélem sikerrel járunk hamar. Olyan klassz lenne juniusban szülni :)

Már olvasgatok azügyben is hogy meddig dolgozni.. 1 hónappal a szülés előtt lehet megkezdeni a CSEDet (most így hivják), előtte táppénz. Legalább egy hónapot hozzáadnék még, már csak azért is mert aztán repülni, utolsó hónap közelében már nem épp jó dolog (orvosi igazolás is kell).

Szóval csupa izgalom és várakozás.

Drága Kislányom/Kisfiam

Még nem ismerjük egymást. Egyelőre csak terhesvitamin, a várakozás és izgalmak amik Rád utalnak. Egyelőre csak egy gondolat és egy vágy. De pár hét és talán a szívem alatt leszel.

Ígérem, hogy nagyon fogok Rád vigyázni.

Ígérem, hogy odafigyelek a testemre, hisz a te tested az én testemben fog növekedni 9 szép hónapon át.

Ígérem, hogy nem fogok idegeskedni és stresszelni semmin, hogy minél kiegyensúlyozottabban várhasd odabent világra jöttedet.

Mi mást ígérhetek Neked? Sok sok szerető embert aki vár.

Elsősorban anyukádat, magam. Nem tudom hogy tökéletes anyuka leszek-e. De mindent megteszek, hogy azzá váljak.

Apukád. Apukádat igérhetem, hogy imádni fogod, ahogyan én imádom. Feltétlen szeretetkötelék ami köztünk van. és aminek a részesévé fogsz válni.

Lesznek nagyszüleid akik szintén egytől egyik imádni fognak.

Az én szüleim, akik számára te leszel az első unoka. Emiatt biztosra veheted hogy nagyon a tenyerülön fognak hordozni. Mivel apa és anya nem egy országban születtek, és ezen nagyszüleid anya országában élnek, talán kevesebbet fogod őket látni, de az együttlétek annál tartalmasabbak lesznek.

Aztán ott lesznek apukád szülei, akik szintén imádni fognak. Ők az 'itteni' nagyszülők akikkel majd valamivel gyakrabban találkozol. Talán lemegyünk velük néha Sziciliába ahol majd nagy izgalommal várnak nagynénédék, apukád testvére és családja.

Lesz egy másik nagybácsid is, anyu testvére. Azonnal belopod majd magad a szivébe ez már biztos.. Aztán majd megjön a kedve, hogy csináljon neked kis uncsitesót :)

Anya nagyon sokat lesz veled, de apa is. Nem teszlek be egy bölcsibe vagy hagylak egész nap bébi szitternél fél év után, ne félj. Anya megtartotta a magyar munkahelyét ami sok sok időt ajéndékoz születésed után, és amit együtt tölthetünk majd amig el nem jön az idő hogy oviba menj. De ne aggódj, nem lesz unalmas. Sokat fogunk sétálni, játszani együtt. De majd elkisérsz bevásárolni is meg főzünk együtt apának finomakat.

Aztán lesznek kis barátaink, hisz sok sok kis bébi van most úton veled együtt. Apa unokatestvérééknél érkezőben másodunokatesód, reméljük szimpi kis csajszi lesz. Vagy anya magyar barátnői, akikkel majd baba-mama talikat csapunk. Nagyon élvezni fogod.

Látod, hogy vár anya?

..good company

Volt már egy bejegyzésem egy ominózus estéről egy ominózus párral na most visszaköszönnek.

Szerveztünk egy Umbria túrát velük négyesben. (aki egyszer, 2 év ismerettség után azt kérdezte hogy a román hasonlít-e a bolgár nyelvre...).

A kirándulás szuper volt, rengeteget mentünk és láttunk bejártuk Umbria egy jelentős hányadát.

De a nő (csúnya lesz) az idegeimre ment. Komolyan. Mindennel baja volt.

Hogy a házban ez nincs az nincs, mindkét reggel azon témázott, hogy nincs a fürdőszobában hely ahova letegye a cuccait (érdekes, mi találtunk). Nincs edényfogó (!) hát nem tragédia? Hogy a bár mosdója szűk (vagy neki óriási a segge :D ). A vendéglátó egységekben aztán rendre ki is nyitja a száját ha nem tetszik neki valami - én már egyenesen félek mit készül alakítani éppen..

A ház amugy egy dombon volt fantasztikus kilátással 360 fokban. 14 euróért fejenként nekiállni azon lovagolni hogy nincs egy plusz polc a fürdőszobában meg edényfogó a konyhában. Jah és napágyakat is hiányolt LOL.

Semmi bajom nem is lenne ha ennyi lenne összesen, de engem is kóstolgat (amit eddig a rövid, egy-egy vacsora időre limitálódó időben annyira nem vettem észre de igenis én sem tetszem neki hüp hüp :D ). Konkrétan, az egyik este a vacsinál a következő történt, 2 pohár volt a teritékben - két majdnem teljesen egyforma borospohár, az egyik egy picivel nagyobb volt mint a másik. Miután ittam egy kis vizet az egyikből (a nagyobból), ugyanbba töltöttem a bort - és nekiállt magyarázni hogyha nem tudnám azért van két pohár mert a nagyobba megy a víz a kisebbe a bor. Na itt elpatttant a cérna. Azt válaszoltam neki, szándékosan használom a nagyobbat mert a vörösbornak nagy pohár kell hogy levegőzhessen úgy oldódnak ki az aromák. Ennyi. Az oktató stilusára oktató stilussal válaszoltam. És végre. Nem könnyű nem az anyanyelvünkön reagálni az ilyen dolgokra de végre sikerült. Szóval nem bánom hogy ez a kirándulás mégis velük volt (habár a harmadik napra tényleg nagyon lefárasztott..), de végre, kezdek képes lenni reagálni a hülye megjegyzéseire. Amugy,az etikett mestere ezen az estén a vacsora végén ujjával nyalogatta az olajat a tányérából (a kenyeret már felette előtte). Szóval ennyit róla.

A legutóbbi bejegyzésben írtam a francia nők finomságáról, a kevéskét enni elvéről - amit nem széleskörben de itt Olaszországban is látok. Na 'barátnőnk' megtestesíti a példa szöges ellentétét - fal és iszik. Már 11-kor arról beszélt mit együnk ebédre és hogy délután ugye keresünk egy enotecat és iszunk bort. Vacsoránál nem elég a 2 kilónyi steak még sült krumplit is akart és persze minden este desszertet. Délután csoki vagy fagyi kihagyhatatlanul. Persze megvan ennek eredménye - a féktelen evéstől terebélyes fenék és combok a sok alkoholtól pedig ultra ráncos bőr kevés száraz vörösre festett haj (eleve ronda rozsdavörös festékkel).

Talán csúnya dolog - de megtestesítette mindazt amilyenné soha semmilyen körülményekközt nem szeretnék válni.

Persze a külső egy dolog, de nyilván sokat 'tett' érte hogy így nézzen ki. Aztán, a panaszkodás ami viszont már nagyon is negatív tulajdonság (amiről abszolut tehet és abszolut irritálhatja környezetét - és irritálja is). A teteje persze a velem szembeni oktató stilus ami pedig no comment.

Marconak a nő férje volt kollegája és barátja - de azt hiszem mindezek után szorgalmazni fogom hogy szervezzenek pasis estét és a négyes programokat annyira nem erőltetném már.. Hát ennyi, de végül tényleg nem bánom hogy megvolt ez a kirándulás mert tényleg előreléptem a 'reagálás képességemben' és ez nagyon szuper dolog.

ilyen a formám..

A cím egy Jennifer Lopez film címe habár a film témája egészen más (Jennifer Lopez teherhesen ismerkedik meg élete párjával aki mit sem tud még a film elején arról, hogy újdonsült párja várandós..)

Persze 1-2 hónap múlva jöhet akár ez a téma is .. Most még egy másik vonatkozásásban szeretnék elmélkedni a forma-kérdésről. Hisz ez nálam örökzöld téma mindig.

Mostanság gyakran nézegetem vissza a telefonomon vagy akár a facebookon a régi képeimet és értékelgetem, melyik időszakhoz milyen forma társult.

Saját megítélésem szerint jojózós típus vagyok persze csak kicsiben - Marco azt mondja ő mindig, 3 és fél éve ugyanolyannak lát. Tehát a kilók ugrándozása az 2 nagyon maximum 3 lehet és talán a környezetem nagyrésze mit sem észlel az egészből.

Számomra lelki kérdés a forma.. Nagyon kevés olyan időszak volt az életemben amikor maradéktalanul elégedett voltam a testemmel. Habár egyszer nagyon le sikerült fogyni, au pairkedésem nyári/kora őszi hónapjaiban - az már magamhoz képest talán egy pici túlzás is volt. Persze az akkori karjaimat bármikor elfogadnám minden további nálkül (a karjaim a gyenge pontom sajnos).. Aztán szépen láthatatlanul néhány hónap alatt visszakúszott az a pár kiló (szerintem az sem lehetett több mint 3-4 max 5 kiló minusz de az azért elég látványos volt..).

Úgy érzem az évek előrehaladtával egyre jobban vigyázni kell. Mintha egyre érzékenyebb lenne a testem az energiabevitel kilengéseire.

Volt például májusban az ominózus koszoruslány ruha miatti őrült 3 hetes diéta. Na ott aztán nagyon odafigyeltem pasta-t és pizzát három hét alatt egyetlen egyszer ettem, pizzából csak talán 2 szeletet. Kenyér zéró, szénhidrát gyakorlatilag csak a reggeli (kekszek). Futás spinning torna heti 4-5x. Én láttam is a változást hirtelen has lelapult és jobban is éreztem magam. Csakhogy amint elhagytuk a cél eseményt jöttek a pizzázós esték a 'mostmár aztán megérdemlem' alapon. És junius közepére szinte felpuffadtam :D Van egy képem amin mintha fel lennék fújva, komolyan. Pedig azért olyan nagyon nem engedtem el még akkor sem magam, csak a szervezetem tapasztalva az előző heti éhezéseket gyorsan amit csak tudott beolvasztott a testembe.. Gondolom..

Szóval ezek az időszakos diéták tényleg nem jók. Még jobban megerősítik ezt a csúnya jojó efektet.

Tehát valami más dolog kell amivel karban tartom magam és örökre távol ezt a fránya egy néhány kilócskát (annak azért örülök hogy az egy néhány még soha nem volt 6-8-10 ..).

Olvasok most egy szuper kis könyvet - egy amerikai nő Párizsban köt ki, oda költözik szerelméhez és a kultúrsokkról ír, arról, hogyan illeszkedett, integrálódott be az új környezetbe.

Az egyik fejezetben arról az észrevételéről mesél, miszerint a francia nők (párja édesannya) hogyan is maradnak mindig ilyen szálkás csini formában. Na és kérem a konklúzió: az adagok mérete.

Csak meg kell tanulni megállni. Megállni sokkal azelőtt mig kipukkanunk. Rengetegen esünk ebbe a hibába és pontosan ez az ami okozza a plusszkilókat. A diéta nem abban áll, hogy lecseréljük az olivaolajat kókuszzsírra mert az annyira egészéges és menő is amúgy, és kisütjük benne a kiló rántotthúst és megesszük a salátával amire upsz, ráöntöttünk egy fél liter majonézt dehát light és 550 kalória helyett a simával szemben csak 480 van ám benne.. És mégsem azt akarom kihozni ebből, hogy ne együnk majonézt meg milyet együnk, hanem hogy MENNYIT.

A magyar adagok hihetetlen mód túlzottak. Az irodánk éttermében néha lefagyok a mennyiségeken amiket a tányérokra halmoznak. Elképesztő. És sajnos kiéhezve magunkban hordozva pár állati ösztönt (egyél hisz most itt van előtted) a legtöbben meg is esszük az óriás tányér ételt, hiába lenne bőségesen elég a fele is. ITT a pont. És rengetegszer történt meg velem is, hogy elképedtem a mennyiségen de aztán kivégeztem. Mondva, mit számít már az a pár kanálnyi. Hát nagyon sokat. Minden nap az a pár kanálnyi pár év mulva 10 kiló lehet..

Visszatérve a könyvre, egyébként saját anyósomon is ezt látom mint a francia madam :) Soha nem túloz. Lassan eszik. Ha pizzázunk csak a felét eszi meg, mégis ő végez legkésőbb.

Szóval ezt kell eltanulni.

Hüvősebb kelet európai országból érkezve halmozottan hajlamosak vagyunk elfeledkezni magunkról ha étkezésről van szó. 1 vagy 2 fogáshoz szoktunk és óriás adagokhoz. És az étkezések nem tartanak tovább 15 husz percnél a végén pedig jajjgatunk hogy jaj de sokat ettünk. Miért is?

Ezeknek fényében nagyon örülök hogy az olasz étkezési kultúrát magamévá tudhatom. Itt egy igazi vacsora lehet akár 4-5 fogás is de a kulcsszó itt is a mennyiségek. A salátára nem kerülnek nehéz dressingek és a hús mellé teljes tányért betelítő sült krumpli mennyiség.

Van egy távolabbi kolleganőm aki egy év alatt - nem emlékszem pontosan de azt hiszem kb 20 kilót fogyott. Habár az eredmény szuperjó, néha elcsodálkozom milyen mennyiségeket eszik meg a csuda light reggeliéből amit mindenféle egészéges összetevőkből készít - pl ilyen magas amerikai palacsintákból sokszor 5-6 darabot.. (az instagrammon postolja őket). Ha picit a mennyiségből is visszafogott volna még gyorsabban haladt volna habár a lassú tempó abszolut okés nameg aztán ő igencsak sok túlsúlyról indult. De talán elég lett volna csak a mennyiséget levenni max lisztet cukrot nagyon minimálisra csökkenteni. Hisz a szervezetnek szüksége van mindenre.. Én épp ezért eszek reggel kekszet mert néhány darabbal beviszek egy normál adag energiát ami eltart az ebédig anélkül hogy degeszre enném magam 6 palacsintával például :D.

Nade mindenkinek más jön be.

Egyik barátnőm töredelmesen vállalva a jojó effektet mindig azt mondta - ő nem tud diétázni. Ő csak fogyókurázni tud, azaz ha fogyni akar pár kilót egyszerűen nem eszik. Tudja jól, hogy amint visszaáll a rendes étkezésre azonnal visszajönnek a kilók de vállalja is ezt.

Én viszont egy életmódot szeretnék találni amivel kordában tartom a kis kilócskákat. És talán most ezzel a mennyiség dologgal megtaláltam. Csupán meg kell tanulni tényleg megállni. És nem azt mondani, ugyan, '.. ma este picit túlzok egyszer élünk' - viszont, sajnos ha ezek az alkalmak egymást követik akkor hiába. Szóval csak teljes egyszerűséggel egy kis szigorúság kell, amit be is vezetek innentől fogva.. Érezni és megállni azelőtt hogy eljött a 'kipukkadás' érzés..

Az alábbi gondolat szintén nagyon tetszik..

Azt mondja, elég havonta 25 napot ügyesen étkezni. Ez is egy jó kis irányadó.

..a szerelem receptje

Ma a szerelemről szeretnék elmélkedni.

Úgy gondolom a szerelem nem csak úgy van és kapjuk. Vagyis, a kapcsolatok elején így érezzük. Mindent a szerelem tesz velünk, belefonódik hétköznapjainkba és csupa rózsaszínűvé teszi azokat. Párunk tökéletes a szemünkben és úgy érezzük, nem lehet semmi, ami gátat szab boldogságunknak, és az is lehetetlen, hogy ez az egész valaha megváltozzon. Magától értetődő minden.

Aztán persze mint minden új dolog, hozzászokunk és talán tompul egy kicsit a fénye. Ugyanúgy, mint egy új munkahelyen, ahol eleinte minden új, minden nap tartogat valami új impulzust, megismernivalót. Aztán telnek a hónapok, sőt évek és elérkezik a pont hogy már szinte csukott szemmel tudnánk végezni a munkánkat, kialakul a rutin. De pontosan ilyen egy új lakás. Vagy új bútor. Eleinte markáns 'új bútor' illatot áraszt - bármikor belépve a helységbe észleljük azt. Azán szépen lassan hozzászokunk - avagy, 'elillan a bútorillat'.

Azt gondolom, a kapcsolatokban ugyanez történik. Ugyanakkor persze, nem hasonlíthatjuk szerelmünket egy új bútorhoz, a szerelem annál azért összetettebb. Bonyolult recept amit az évek során megpróbálunk elsajátítani.

Hogy mik is az összetevői? Lássuk az én verzióm.

Vonzalom. Igen, külsőségekre gondolok. Fontos hogy a párunk valóban az ideálunk legyen. Hogy élvek múltán is ránézve azt mondjuk - IGEN nekem ő a férfi, az ideális férfi. Vannak barátnőim akiktől hallottam már olvadós megjegyzéseket egyes férfiak felé (akik történetesen nem a párjuk volt :D ). Én ilyenkor értetlenül nézek, ugyanis nekem a párom az a férfi akit ezer közül is választanék, akár George Clooney is állna mellette. Komolyan. Akkor is, ha csak a külsőségeket nézzük, ami persze csak egy töredéke a receptnek de én hiszem, hogy állati fontos alkotóelem..

Összhang. Ez rengeteg mindent magábafoglal az olvasatomban. Olyan mint egy főszerkeverék. A normák, értékrendek összhangja. A személyiségek összhangja. Hiszem azt hogy a legideálisabb ha a két félnek hasonló elképzelései vannak - például a mindennapi életről. Hogy hányszor kellene kimozdulni heti vagy havi szinten. Hogyan osszák fel a feladatokat, hogyan intézzék a bevásárlásokat. Hogy ezek az apróságok ne legyenek vita tárgyai a kapcsolatban ezzel megőrizve a békét.

Kommunikáció. Hjajj de fontos. Elképedten bámultam magam elé egy baráti pár szituációja láttán. Vita alakult ki de kivülről ordított, hogy az egyik fél nem értette a másik problémáját. Eltűnödtem, tizenévek után sem tudnak kommunikálni egymással? Marco az első párom akivel ez működik. Ahol MINDIG kimondom ha valami nem ok. Apróságokat is mert számít. A nők sokszor szeretnének jelekkel kommunikálni vagy épp szavak nélkül is megértve lenni dehát ez valljuk be nem igazán működőképes dolog. Szóval hiába, beszélni kell.

Legyen ez a három az én receptem alapkövei és most menjünk tovább a hogyanra.

Hogyan főzzünk, tartósítunk, melegitsünk és feljavítsunk haha hát ez kiváló hasonlat.

Azt gondolom, mi Marcoval - habár életünk nehezítő eleme a két ország távolsága mégis profitálunk belőle. Amikor elmegyek egy hétre, a távolság egyértelműen adja tudtunkra, mennyire is fontosak vagyunk egymás számára. Az egy hét után újra találkozni mindig egy új kezdet. Talán ez is egy fontos eleme annak hogy nem 'felejtük el' szerelmünket. Nem fásulunk bele a hétköznapokba (na persze ehhez lehet száz más jó mód nem kell feltétlenül egy hétre szeparálódni rendszeresen).

Aztán, mint ahogy a nőknek a ciklusa, a kapcsolatnak is vannak ciklusai és jó, ha ezt megértjük és nem dolgozunk túl erősen ellene. Vannak időszakok amikor az intimitás erősebb, van amikor picit háttérbe szorul (nem tünhet el viszont!). Vannak időszakok amikor rajongva szeretjük egymást van amikor túlélünk nehéz napokat. A lényeg szerintem, hogy mindenből a lehető legjobbat hozzuk ki annélkül, hogy a nehezebb pontoknál túlértékelnénk vagy pánikolnánk azon. Viszont dolgozni kell a kapcsolaton. Még az álompárosoknak is mert az évek megfakíthatják. Minden új bútor illata elillan előbb vagy utóbb igenám. De attól még az az a bútor, amit mi választottunk nagy lelkesen és csodáltuk meg eleinte nap mint nap - majd, természetessé vált jelenléte.

Dolgozni kell a kapcsolaton. Igen jöjjenek a közhelyek, a szexi fehérnemű, egy jó vacsi vagy egy nem várt mozdulat, heves csók vagy ölelés. Mindegy mi az csak csináljuk mert ha nem akkor láthatatlanná fog válni az az új és egyben már régi bútor..

Ide tudnám csatolni az előző bejegyzés gondolatát, azt a hosszút ami arról ír hogyha nem élvezzük a mindennapokat annak apró örömeivel akkor életünk nagyrészében boldogtalanság vár(hat) ránk..

Erről van szó. Élni kell, szeretni kell. És megfűszerezni a főztünket mindenfélével humorral, megértéssel, egy kis vitával és sok sok intimitással.

I still remember the days...

Nagyon megfogott tegnap ez a gondolat.

Azt jelenti: 'emlékszem még azokra a napokra amikor imádkoztam dolgokért amik most az enyémek'.

Hogy mennyire el is felejtünk hálásnak lenni azért amink van, ugye?

Most természetes hogy mellettem van egy férfi aki nem mellesleg a tökéletes a számomra. MINDENBEN.

Pedig emlékszem, húsz és 26 éves korom közt mit meg nem adtam volna, hogy érkezzen. Mennyi rossz élmény ért és mennyi csalódás. Csak reméltem hogy valahol vár rám a tökéletes, hát így történt. Várni kellett de megérkezett és tényleg olyan tökéletes ahogy azt vártam.

Aztán, itt a munka kérdése. Hiába vannak rossz napok, stressz olykor olykor sok is - mégis, szerencsés vagyok mert azért szeretem a munkám. Támogatja a magánéletem és megfizet. A feladataimat a saját megitélésem alapján végzem, önállósággal és nem utolsó sorban két idegen nyelvet használok. Emlékszem, au-pari-ként vagy a polgármesteri hivatalban mit meg nem adtam volna egy ilyen munkáért. Persze azoknak az időknek is megvan a miértje, pozitiv oldala. De a jelenre abszolut nem lehet panaszom.

Sok programunk is van. Havi kétszer legalább elmegyünk barátokkal vacsizni valamerre. Most Perugia-ba készülünk a huszadikai hosszúhétvégén. Szeptemberben Catania Marco tesójáékhoz majd pár nap fent Genova mellett, barátoknál. Szóval arra nem panaszkodhatok hogy nem mozdulunk ki, most a következő hetekben talán túl sokat is. :)

Hajlamosak vagyunk boldogságunkat újabb és újabb állomások / programok / események, sőt már most tárgyak eléréséhez kötni. Az új Iphone, a prágai hosszúhétvége.

Ezt a gondolatot idézi az alábbi képecske.

"Életünk nagyrészében semmi csodálatos nem történik. Ha nem leled örömöd abban hogy reggel felkelsz és elvégzed a munkád, este leülsz vacsorázni a családoddal vagy barátaiddal - akkor nagy eséllyel nem leszel soha igazán boldog. Ha valaki élete nagy eseményeire alapozza boldogságát - mint egy új munka, sok pénz, egy hibátlan szépségű esküvő vagy párizsi hosszúhétvége, az illető élete nagyrészében nem lesz boldog. Ha viszont a boldogságunkhoz elegendő egy finom reggeli, virágok a kertben vagy egy jó ital akkor jobb esélyeink vannak a boldog életre".

Picit amatőr a fordítás de a lényeg biztos átjön. Találjuk meg az örömört az apróságokban is és ez nayon igaz..

Hungary, Hot weather and other disasters :)

Megvolt az augusztusi magyar-hetem azaz holnap térek vissza Rómába.

Jó volt, sokmindent csináltam de elég is volt.

Nagyon meleg van itt is és már kicsit elegem van a kánikulából - hiába nyár-párti vagyok, valahogy idén kicsit túlzásba vitte a nyár a dolgát.

Reggel fél kilenckor már forróság van és este 10-kor is még 30 fok ez nem túl kellemes. gyakorlatilag soha nem érzem frissnek magam. A hajam szépen megcsinálni kb felesleges mert a hátamhoz tapadás által már első nap elveszíti a gondos formázást. Futni a nyaralás előtt óta nem voltam és már nagyon szeretnék újra menni de ilyen forróságban..

Szóval nem bánom ha jón a koraősz. De ennek fő oka valami más - mégpedig, a közelgő bébi project. Már alig várom. A napokban pár napos késésem a piros betűs napok érkezésében teljesen felvillanyozott és szinte bántam amikor megjött. Mindketten örültünk volna a dolognak hisz az elhatározás már megvan és így is úgy is kezdődik a dolog már.

Megvettem a vitaminkomplexet is - és habár nagy dilemma volt az interneten olvasottak után, úgy döntöttem nagy kárt nem okoz. Később majd konzultálok róla orvossal..

Meghosszabbítottam az EU-s egészégkártyám érvényességét is az nagyon szuper gyorsan ment.

A munkában káosz, rengeteg a meló és a folyamatos helyettesítések kiborítóak. 10 hetet helyettesítek összesen nem hiszem, hogy ez normális..

Alig várom hogy lelépjek a maternityre nagyon elfáradtam főleg ebben az utolsó időszakban.

És alig várom hogy jöjjenek az izgalmas hetek, amikor is azon tűnődünk, beköltözött-e vajon a bébi :)