..a szerelem receptje

Ma a szerelemről szeretnék elmélkedni.

Úgy gondolom a szerelem nem csak úgy van és kapjuk. Vagyis, a kapcsolatok elején így érezzük. Mindent a szerelem tesz velünk, belefonódik hétköznapjainkba és csupa rózsaszínűvé teszi azokat. Párunk tökéletes a szemünkben és úgy érezzük, nem lehet semmi, ami gátat szab boldogságunknak, és az is lehetetlen, hogy ez az egész valaha megváltozzon. Magától értetődő minden.

Aztán persze mint minden új dolog, hozzászokunk és talán tompul egy kicsit a fénye. Ugyanúgy, mint egy új munkahelyen, ahol eleinte minden új, minden nap tartogat valami új impulzust, megismernivalót. Aztán telnek a hónapok, sőt évek és elérkezik a pont hogy már szinte csukott szemmel tudnánk végezni a munkánkat, kialakul a rutin. De pontosan ilyen egy új lakás. Vagy új bútor. Eleinte markáns 'új bútor' illatot áraszt - bármikor belépve a helységbe észleljük azt. Azán szépen lassan hozzászokunk - avagy, 'elillan a bútorillat'.

Azt gondolom, a kapcsolatokban ugyanez történik. Ugyanakkor persze, nem hasonlíthatjuk szerelmünket egy új bútorhoz, a szerelem annál azért összetettebb. Bonyolult recept amit az évek során megpróbálunk elsajátítani.

Hogy mik is az összetevői? Lássuk az én verzióm.

Vonzalom. Igen, külsőségekre gondolok. Fontos hogy a párunk valóban az ideálunk legyen. Hogy élvek múltán is ránézve azt mondjuk - IGEN nekem ő a férfi, az ideális férfi. Vannak barátnőim akiktől hallottam már olvadós megjegyzéseket egyes férfiak felé (akik történetesen nem a párjuk volt :D ). Én ilyenkor értetlenül nézek, ugyanis nekem a párom az a férfi akit ezer közül is választanék, akár George Clooney is állna mellette. Komolyan. Akkor is, ha csak a külsőségeket nézzük, ami persze csak egy töredéke a receptnek de én hiszem, hogy állati fontos alkotóelem..

Összhang. Ez rengeteg mindent magábafoglal az olvasatomban. Olyan mint egy főszerkeverék. A normák, értékrendek összhangja. A személyiségek összhangja. Hiszem azt hogy a legideálisabb ha a két félnek hasonló elképzelései vannak - például a mindennapi életről. Hogy hányszor kellene kimozdulni heti vagy havi szinten. Hogyan osszák fel a feladatokat, hogyan intézzék a bevásárlásokat. Hogy ezek az apróságok ne legyenek vita tárgyai a kapcsolatban ezzel megőrizve a békét.

Kommunikáció. Hjajj de fontos. Elképedten bámultam magam elé egy baráti pár szituációja láttán. Vita alakult ki de kivülről ordított, hogy az egyik fél nem értette a másik problémáját. Eltűnödtem, tizenévek után sem tudnak kommunikálni egymással? Marco az első párom akivel ez működik. Ahol MINDIG kimondom ha valami nem ok. Apróságokat is mert számít. A nők sokszor szeretnének jelekkel kommunikálni vagy épp szavak nélkül is megértve lenni dehát ez valljuk be nem igazán működőképes dolog. Szóval hiába, beszélni kell.

Legyen ez a három az én receptem alapkövei és most menjünk tovább a hogyanra.

Hogyan főzzünk, tartósítunk, melegitsünk és feljavítsunk haha hát ez kiváló hasonlat.

Azt gondolom, mi Marcoval - habár életünk nehezítő eleme a két ország távolsága mégis profitálunk belőle. Amikor elmegyek egy hétre, a távolság egyértelműen adja tudtunkra, mennyire is fontosak vagyunk egymás számára. Az egy hét után újra találkozni mindig egy új kezdet. Talán ez is egy fontos eleme annak hogy nem 'felejtük el' szerelmünket. Nem fásulunk bele a hétköznapokba (na persze ehhez lehet száz más jó mód nem kell feltétlenül egy hétre szeparálódni rendszeresen).

Aztán, mint ahogy a nőknek a ciklusa, a kapcsolatnak is vannak ciklusai és jó, ha ezt megértjük és nem dolgozunk túl erősen ellene. Vannak időszakok amikor az intimitás erősebb, van amikor picit háttérbe szorul (nem tünhet el viszont!). Vannak időszakok amikor rajongva szeretjük egymást van amikor túlélünk nehéz napokat. A lényeg szerintem, hogy mindenből a lehető legjobbat hozzuk ki annélkül, hogy a nehezebb pontoknál túlértékelnénk vagy pánikolnánk azon. Viszont dolgozni kell a kapcsolaton. Még az álompárosoknak is mert az évek megfakíthatják. Minden új bútor illata elillan előbb vagy utóbb igenám. De attól még az az a bútor, amit mi választottunk nagy lelkesen és csodáltuk meg eleinte nap mint nap - majd, természetessé vált jelenléte.

Dolgozni kell a kapcsolaton. Igen jöjjenek a közhelyek, a szexi fehérnemű, egy jó vacsi vagy egy nem várt mozdulat, heves csók vagy ölelés. Mindegy mi az csak csináljuk mert ha nem akkor láthatatlanná fog válni az az új és egyben már régi bútor..

Ide tudnám csatolni az előző bejegyzés gondolatát, azt a hosszút ami arról ír hogyha nem élvezzük a mindennapokat annak apró örömeivel akkor életünk nagyrészében boldogtalanság vár(hat) ránk..

Erről van szó. Élni kell, szeretni kell. És megfűszerezni a főztünket mindenfélével humorral, megértéssel, egy kis vitával és sok sok intimitással.