Volt már egy bejegyzésem egy ominózus estéről egy ominózus párral na most visszaköszönnek.
Szerveztünk egy Umbria túrát velük négyesben. (aki egyszer, 2 év ismerettség után azt kérdezte hogy a román hasonlít-e a bolgár nyelvre...).
A kirándulás szuper volt, rengeteget mentünk és láttunk bejártuk Umbria egy jelentős hányadát.
De a nő (csúnya lesz) az idegeimre ment. Komolyan. Mindennel baja volt.
Hogy a házban ez nincs az nincs, mindkét reggel azon témázott, hogy nincs a fürdőszobában hely ahova letegye a cuccait (érdekes, mi találtunk). Nincs edényfogó (!) hát nem tragédia? Hogy a bár mosdója szűk (vagy neki óriási a segge :D ). A vendéglátó egységekben aztán rendre ki is nyitja a száját ha nem tetszik neki valami - én már egyenesen félek mit készül alakítani éppen..
A ház amugy egy dombon volt fantasztikus kilátással 360 fokban. 14 euróért fejenként nekiállni azon lovagolni hogy nincs egy plusz polc a fürdőszobában meg edényfogó a konyhában. Jah és napágyakat is hiányolt LOL.
Semmi bajom nem is lenne ha ennyi lenne összesen, de engem is kóstolgat (amit eddig a rövid, egy-egy vacsora időre limitálódó időben annyira nem vettem észre de igenis én sem tetszem neki hüp hüp :D ). Konkrétan, az egyik este a vacsinál a következő történt, 2 pohár volt a teritékben - két majdnem teljesen egyforma borospohár, az egyik egy picivel nagyobb volt mint a másik. Miután ittam egy kis vizet az egyikből (a nagyobból), ugyanbba töltöttem a bort - és nekiállt magyarázni hogyha nem tudnám azért van két pohár mert a nagyobba megy a víz a kisebbe a bor. Na itt elpatttant a cérna. Azt válaszoltam neki, szándékosan használom a nagyobbat mert a vörösbornak nagy pohár kell hogy levegőzhessen úgy oldódnak ki az aromák. Ennyi. Az oktató stilusára oktató stilussal válaszoltam. És végre. Nem könnyű nem az anyanyelvünkön reagálni az ilyen dolgokra de végre sikerült. Szóval nem bánom hogy ez a kirándulás mégis velük volt (habár a harmadik napra tényleg nagyon lefárasztott..), de végre, kezdek képes lenni reagálni a hülye megjegyzéseire. Amugy,az etikett mestere ezen az estén a vacsora végén ujjával nyalogatta az olajat a tányérából (a kenyeret már felette előtte). Szóval ennyit róla.
A legutóbbi bejegyzésben írtam a francia nők finomságáról, a kevéskét enni elvéről - amit nem széleskörben de itt Olaszországban is látok. Na 'barátnőnk' megtestesíti a példa szöges ellentétét - fal és iszik. Már 11-kor arról beszélt mit együnk ebédre és hogy délután ugye keresünk egy enotecat és iszunk bort. Vacsoránál nem elég a 2 kilónyi steak még sült krumplit is akart és persze minden este desszertet. Délután csoki vagy fagyi kihagyhatatlanul. Persze megvan ennek eredménye - a féktelen evéstől terebélyes fenék és combok a sok alkoholtól pedig ultra ráncos bőr kevés száraz vörösre festett haj (eleve ronda rozsdavörös festékkel).
Talán csúnya dolog - de megtestesítette mindazt amilyenné soha semmilyen körülményekközt nem szeretnék válni.
Persze a külső egy dolog, de nyilván sokat 'tett' érte hogy így nézzen ki. Aztán, a panaszkodás ami viszont már nagyon is negatív tulajdonság (amiről abszolut tehet és abszolut irritálhatja környezetét - és irritálja is). A teteje persze a velem szembeni oktató stilus ami pedig no comment.
Marconak a nő férje volt kollegája és barátja - de azt hiszem mindezek után szorgalmazni fogom hogy szervezzenek pasis estét és a négyes programokat annyira nem erőltetném már.. Hát ennyi, de végül tényleg nem bánom hogy megvolt ez a kirándulás mert tényleg előreléptem a 'reagálás képességemben' és ez nagyon szuper dolog.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése