love love love

És nincs vége a nagy lélegzeterejű bejegyzéseknek.

Most párkapcsolat témában merengek.

Történt egy megrázó felismerés.

A stressz, a problémás időszak nyomja a bélyegét rám és ezáltal ránk. De jelentem időben felismertem. Egy nagy balhés szombat este után (Marco odavolt egy barátjával szombat este, miután péntek este is voltak és kicsit kiakadtam). És a tesóm és az exe jutottak eszembe. Na ők túl későn jöttek rá hogy változtatni kellett volna. A tesóm hagyta elharapózni a helyzetet, a kapcsolatukat, a kedvest aki pedig egyre pesszimistább, rosszabb hangulatú volt.

Pontosan ezt érzem magunkon, magamon is.

Sokszor arra 'használom' Marcot hogy elpanaszoljam, aznap milyen gondom van. Egy egy ingatlanos csalódás (orrom elől eladott lakás), vagy munkahelyi probléma rögtön az ő ölében landolt tőlem, egyenesen.

Aztán, kezdek 'beleszürkülni' az életembe. Hiába tudom már régóta, a panaszkodás semmire nem jó valamiért mégis nem sikerül nagyon változni, jó irányba.

Úgy érzem Marco az utóbbi időben egy 'lelkemet tartó' szerepet tölt be.

És ez nincsen így jól.

Természetesen az is nagyon zavarja, hogy látja, hogy nem sikerül rendesen beilleszkednem Rómában. Persze ez elég nagy százalékban nem rajtam múlik, hisz a home office rengeteget korlátoz a lehetőségeimen. De ez nem mentség.

Most viszont hagyjuk a problémáimat.

Hisz milyen élet az ahol a problémák határozzák meg az életet.

Nézzük csak a szerelmünket.

Adott egy csodaszép pár. Két ember akik csidajól passzolnak, kétség nélkül. Páratlanul erős érzésekkel és harmóniával együtt. Csodajól működő intimitás és - az anyanyelvi különbségekhez képest, igen jó kommunikáció.

Mégis, a rám telepedett feszültség bele bele lopózik a kapcsolatba.

Gyakran nem tudom elengedni a munka és egyéb dolgokkal kapcsolatos problémákat és beengedem mélyre az életembe.

Igen nem jól van ez.

A másik az önbizalmam. A magamba vetett hitem. Gyakran nézegetem az elmúlt évek képeit. 3 éve milyen kiegyensúlyozott voltam. Most miért ne lehetnék az?

Szeretném ha visszatérne a magával elégedett NŐ. A felszabadult, sokat mosolygós nő. Akibe a párom beleszeretett.

Mert mostanság nem éppen ez a nő vagyok.

Így tehát ezt felismerve azt mondtam Marconak, visszaszerzem ezt a nőt magamban. Megtanulok nem panaszkodni hanem helyette mosolyogni. Próbálok energiát gyűjteni - mert mostanság állandóan fáradt vagyok. És ezt a kicserélt nőt fogja visszakapni Marco.

Stress leave

Péntek, 19:47 - és az irodában ülök még mindig.

6:50-kor keltem, hogy gerinctornára igyekezzek, ma este pedig túlóra van ki tudja meddig - majd, holnap reggel szintén egy installálás levezénylése vár rám.

Tegnapelőtt pedig neurólógián jártam. Mikor kezdebenyomják az ideggyógyzászati leleted egy csokor gyógyszer recepttel körítve.. na az elgondolkodtat kicsit, mi a baj.. Baromi nagy önviszgálatban és dilemmában vagyok.

Az biztos, hogy ezek intő jelek, ez teljesen világos mégpedig arra, hogy valamit nagyon nem jól csinálok.

A nagy kérdés, mit akar ez a dolog most velem kezdeni? Talán egy éles váltásra lenne szükségem? Vagy csupán megtanulni kezelni a stresszt?

Alapvetően szeretm a munkám, de az ami most az elmuét hetekben kialakulóban van, nagyon nem kellemes.

Egy hete újra előjött egy korábban már tapasztalt furcsa tünetem, a jobb karom zsibbadása. A tünet az elmúlt 2-3 napban pedig olymód felerősödött, hogy telefont ragadtam és felhívtam a cégünk klinikáját hogy időpontot kérjek vizsgálatra. Így küldtek el a neurológiára.

Habár súlyos problémát nem véltek felfedezni - a probléma a totálisan befeszült beállt nyakam/vállam irányából jön.

Tapaszokat kell feltennem a nyakamra ami majd kioldja ezeket a gócokat.

De 2 dologgal sem értettem egyet amit a doktornőtől kaptam - mégpedig egy bazierős fájdalomcsillapítót (egyáltalán nincs fájdalmam csak totál kellemetlen érzés ez a zsibbadás). Illetve, valami másik erős gyógyszert kaptam ami meg ilyen agyvérzéses betegeknek szóló szer. Szóval úgy döntöttem, csak a tapaszt használom, a gyógszereket nem szedem be.

A másik dolog amit a doktornőtől furcsálltam az az hogy most inkább ne mozogjak. Pedig pont ez a baj. Az egyhelyben ülés egész nap rá ezzel a nyakamra rakódó feszültséggel - szerintem óvatos torna csak jó lehet. De ezek szerint nem egészen értette meg, hogy nincs fájdalmam, csak a zsibogás.

Szerencsére a tünetek méris csillapodtak (2 nap alatt). A tapasz jó és használ a ma reggeli torna pedig szintén nagyon jól esett.

Ami pedig a legfontosabb - megértettem, így vagy úgy, fordulópont jött el.

Mit akarok én? 29 évesen kicsinálni magam stressztől? Hamarosan gyermekvárás következik ilyen állapotban pedig nem szeretném ezt az időszakot várni.

Ma újra ránéztem az állásokra, egy helyre el is küldtem a CV-m. Habár, kicsit késő lenne már nekiállni egy új munkahelynek, mikor a terv már az volt, hogy fél év mulva bébi project, mégis, annyi mindent megoldana. Valójában nem csak a munka stresszel hanem az összes ebből fakadó körülmény. A nem hivatalos kintlétem. Az ide oda repkedés és ezek megszervezése. Az, hogy amikor ott vagyok azt vérom hogy ide jöjjek, amikor pedig itt vagyok, hulla fáradtan várom hogy visszatérjek. Hogy még mindig nincs egy otthonom. Fél lábbal itt fél lábbal ott.

A helyzetem nem rózsás, de nem hagyhatom hogy ez felemésszen. Most jött el a pont, hogy fel kell ismernem,  változás kell.

Jobban odafigyelnem magamra.

Nem hagyni hogy befeszüljek.

Már tanulom.