Megjöttünk a gyönyörű háromnapos Toszkána kirándulásunkról.
Azt hiszem, Toszkánát receptre kellene felírni a túlhajszoltságtól kimerült nagyvárosi embereknek, úgy mondjuk évente egyszer.
Rengeteg helyen jártunk, mégsem fáradtunk el, hisz itt egymást érik a kis dombokra épült piciny régi-régi települések a kis szűk utcácskáikkal, bájos házikóikkal.
Ugyanigy vagyok Toscana egyik legnevesebb, legkülönlegesebb borával, a Brunelloval (Brunello di Montalcino). Ez pedig azért lehet mert nem vagyok borász se sommelier, tényleg nehéz körülírni azt az izt amit ez a bor produkál. Valahogy úgy érzem, azt mondani rá hogy testes karakteres, olyan elcsépelt és kevés. A Brunello az annál több (5 évet érelelik minimum és csak azon a kis területen termelik). Hm azt hiszem szerelmes lettem.
Térjünk kicsit vissza a filmes városkákra.
A másik ilyen hires városka a közelben Arezzo, ami pedig 'Az élet szép' cimű Benigni film színhelye.
Ez a város kiemelten büszke, hogy ennek a nagysikerű műnek a színhelye lehet, belvárosa tiszta (de igaz ez Toscana-ra úgy egyébként, már ahol mi jártunk). Rengeteg klassz útmutatóval, térképpel 'szerelték fel' a várost ami az utazóknak óriási segítség - a történelmi városközpont szélénél található parkolótól, ahonnan a központ egy erődön keresztül megközelíthető, mozgólépcső vezet. Szóval, le a kalappal Arezzó! Ez a ferde tér pedig (Piazza Grande) ahol Benigni kiáltotta az ő Dora-jának 'Buongiorno Principessa', hát élmény látni.
De ami a legcsodásabb ezen a területen, az a nyugalom. Az emberek közvetlensége, hogy a szó szoros értelmében egymásra mosolyognak.
Itt nincsenek marokkóiak meg románok. Ha bevándorló, akkor talán amerikaiak, akik honfitásraiknak idegenvezetnek, na igen a Napsütötte Toscana megtette hatását :)
A toszkán dombok között autózva pedig komoly értelmét nyeri a szólás:
"A boldogsághoz nem vezet út.
Az út maga a boldogság."
Az út maga a boldogság."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése