2014. szeptember 23., kedd

..the peaceful Tuscany

Megjöttünk a gyönyörű háromnapos Toszkána kirándulásunkról.

Azt hiszem, Toszkánát receptre kellene felírni a túlhajszoltságtól kimerült nagyvárosi embereknek, úgy mondjuk évente egyszer.
Rengeteg helyen jártunk, mégsem fáradtunk el, hisz itt egymást érik a kis dombokra épült piciny régi-régi települések a kis szűk utcácskáikkal, bájos házikóikkal.
 
 
A középső napot 2 olyan városnak szenteltük, ahová már nagyon rég szeretnék eljutni méghozzá két, számomra nagyon kedves film miatt. Az első Cortona, a Napsütötte Toscana forgatásának színhelye. Egész máshogy képzeltem Cortonát, a film jeleneteiből. Aki nem olyan erős Toscana fun, mint én, lehet, hogy az ötödik majdnem ugyanolyan kis település után azt mondaná, OK szép, de mind egyforma és pont. Úgy vélem viszont, Cortona-nál a Toscana-ra immunisok is elámulnak. Nem tudom leírni azt a hangulatot ami ott fogadott na.
 
Ugyanigy vagyok Toscana egyik legnevesebb, legkülönlegesebb borával, a Brunelloval (Brunello di Montalcino). Ez pedig azért lehet mert nem vagyok borász se sommelier, tényleg nehéz körülírni azt az izt amit ez a bor produkál. Valahogy úgy érzem, azt mondani rá hogy testes karakteres, olyan elcsépelt és kevés. A Brunello az annál több (5 évet érelelik minimum és csak azon a kis területen termelik). Hm azt hiszem szerelmes lettem.



Térjünk kicsit vissza a filmes városkákra.
A másik ilyen hires városka a közelben Arezzo, ami pedig 'Az élet szép' cimű Benigni film színhelye.



Ez a város kiemelten büszke, hogy ennek a nagysikerű műnek a színhelye lehet, belvárosa tiszta (de igaz ez Toscana-ra úgy egyébként, már ahol mi jártunk). Rengeteg klassz útmutatóval, térképpel 'szerelték fel' a várost ami az utazóknak óriási segítség - a történelmi városközpont szélénél található parkolótól, ahonnan a központ egy erődön keresztül megközelíthető, mozgólépcső vezet. Szóval, le a kalappal Arezzó! Ez a ferde tér pedig (Piazza Grande) ahol Benigni kiáltotta az ő Dora-jának 'Buongiorno Principessa', hát élmény látni.


De ami a legcsodásabb ezen a területen, az a nyugalom. Az emberek közvetlensége, hogy a szó szoros értelmében egymásra mosolyognak.
Itt nincsenek marokkóiak meg románok. Ha bevándorló, akkor talán amerikaiak, akik honfitásraiknak idegenvezetnek, na igen a Napsütötte Toscana megtette hatását :)
A toszkán dombok között autózva pedig komoly értelmét nyeri a szólás:
 
"A boldogsághoz nem vezet út.
Az út maga a boldogság."


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése