“Amikor olyan messzire mentél, hogy képtelen lennél még egy lépést megtenni, csak fele olyan messzire jutottál, mint amennyire képes vagy.” (Grönlandi közmondás)
A futás.
Mi jut eszembe amikor a futásra gondolok? Korábbi emlékeimet elővéve az iskolai tesi-óra - amit nem igazán szerettem. Nem voltam az a sportos iskolás alkat, se művészkedő, jobban szerettem a sima elméleti órákat, a történelmet irodalmat, ha már választani kellett. A tesi-óra egy olyan kellemetlen pontja volt a napoknak, és a napok tesióra nélkül a kedvenceim voltak. Hát csodajó alap egy egészséges életmód kialakításához nemde?
Aztán viszont, kikerekedésre hajlamos tini-ként, néha néha rászántam magam az önkéntes, egyéni mozgásra. Biciklizés, torna-videók és futás. Rájöttem e 3 közül a leghatásosabb a futás. És nemcsak e három közül, hanem minden mozgásforma közül. Futni ingyen lehet (hacsak nem ragaszkodunk a száraz és légkondicionált edzőtermi futópadhoz. Futni bármikor lehet (hacsak nem keresünk és találunk kifogásokat rá, mint pl az időjárás).
Igen, a futás a legegyszerűbb és ezzel együtt a leghatásosabb mozgásforma, szuperül dolgoztatja át gyakorlatilag az egész testet és rengeteg energiát emészt fel.
Érdekes dolgot állapítottam meg viszont, mindazok mellett hogy tudom mennyire jó dolog és hatásos, és valóban jól is érzem magam amikor néhanapján elmegyek futni, mégsem járok rendszeresen. Miért nem? A lustaság gyűz, meg a kifogások. Ez sajnos a valóság.
Amikor aztén hetek telnek el annélkül hogy elmentem volna futni, vagy bármi mást mozogtam volna, és túl egy pár nem éppen 'jól összeállított étrendes napon', jön az érzés: Vááá elég, züldséget akarok és futni.
Szeretném végre ha a futás szokássá válna, rendszerré, és hogy 'rákapjak az ízére'. Hogy egy hónap múlva feszesebbnek lássam a testem és fittebbnek érezzem.
Kifogások a kukába, és menjünk!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése