Nos, igen hamar jeletkezem a következő bejegyzéssel.
Sajnos nem sajnos mostanában igen sok a munkaidő alatti szabadidőm, hát valami hasznos módon próbálom kihasználni ma is.
28 éves vagyok és immáron fél éve Rómában élek. Habár e sorokat Budapesten gépelem, mivel egyelőre munkám ide köt fél éve hosszú távkapcsolatunk után végre elvágtuk ezt a nagy távolságot kettőnk közt kedvesemmel és bepakoltam az óriásbőröndöt, és nekivágtam.
De hogy is jutottunk el idáig..
Az első komoly munkahelyem által okozott szürkeséget megtörve, 24 évesen - 4 éve egy nagy fordulatot vett az életem - egy olasz országi nyaralás teljesen eltekerte a fejem. Na nem, ez nem egy szerelmi történet volt, vagyis igazából az csak nem a szó szoros értelmében. Szerelmem tárgya Firenze, Toszkána, és tágabb körökben egész Itália lett. Az az egy hét úgy átkeringte minden érzékszervem, az egész lényem, hogy hazatérve, másnap eldöntöttem, nekem mennem kell. Nem tudtam hogyan milyen formában, de az biztos volt, hogy ez a 'szerelem' nem lehetett egy gyors kaland. Akarom, még, tovább, többet és többet.
Nekiálltam olaszt tanulni, nagy nagy lendülettel, és októberre megszerveztem egy Firenzei nyelvtanfolyamos kirándulást. A Scuola Toscana az első szárnycsapásaim egyike volt. De azt hiszem nem meglepő, hogy ez nem volt elég, hogy lecsillapodjon a vágy, a szenvedély. Életem egyik meghatározó döntését hoztam meg akkor, majd' 5 év közszféra után felmondtam és Milánóba költöztem au-pairkedni, hogy komolyabb szintre emeljem nyelvtudásom. Ott 5 hónapot töltöttem, majd Torinóban következő négyet egy másik családdal. És őszre eljött a következő irányváltás, hazatértem és alig több mint egy hónap múlva az egyik multi irodájában csücsültem mint olaszos Order Manager.
A 'küldetésem' beteljesítettem, az olasz kalandok után nyitottan és pozitivan kezdtem életem Budapesten, első önálló kis albérletemben, végre egy klassz munkával és pont. Szuperül voltam. Csak egy dolog hiányzott az életemből, mégpedig a szerelem. Ő sem késlekedett sokat hogy megjelenjen, egy lelkesen chatelő kollegából mára a társam lett, akivel szinte látatlan szerelembe estünk, majd a személyes találkozás visszaigazolta, nem tévedtünk.
Hosszú és kitartó távkapcsolat után pedig, fél éve megtörtént a következő nagy lépés az életemben amivel a sztorim kezdtem, a kiköltözés.
Nagy bátran és talán kicsit félvállról vettem ezt a lépést: azt mondtam magamnak, ugyan már mi ez már nekem, az elmult években már rutinossá váltam a költözésben az új környezetbe való beilleszkedésben, tehát ez semmiség.
Igenám, csak itt egy kicsivel most többről van szó, mint egy 'kalandról'. A kiköltözésem nem csak egy periodusra szól, és, nem csak jókedvemből tettem meg. Hanem a szerelmünkért. Hogy végre egy országban éljünk és véget érjenek a folyamatos egymáshoz repkedések.
Az elmúlt hónapokban sok fent és lent volt, de azt hiszem jó úton vagyok ahhoz hogy egyre több legyen a fent és hogy kialakuljon az 'ottani' életem. Hogy jól érezzem magam igazán. Erről is mesélni fogok sokat a közeljövőben. Igazából viszont szeretném beindítani a blogom azon stilusát amit képviselni fogok. Nem szeretnék mindennapos 'mi történt velem' beszámolókat írni. Inkább mindig kiragadni egy témát, és azt vesézgetni, vagy éppen valami jó kis életmód topiccal jönni ami éppem aktuális vagy éppen egy várost megmutatni nektek ahol jártunk. Nem tudom ez még magam számára is rejtély. Coming soon, mindenesetre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése