Megérkeztem.
Élvezem az ittlétet de közben talán most értem meg arra hogy elengedjem. A munkám. Az itteni 'volt' életem.
Ugyanúgy, mint amikor 2011 ősszel hazajöttem nehezen fogadtam el, hogy minden teljesen más lesz. Ki kell egyeznem Budapesttel.
Akkor még nem tudtam, hogy egy olyan élet vár rám, amit végtelenül élvezni fogok. Máskülönben, nem volt fenékig tejfel ez sem. Csak visszatekintve olyan rózsaszín. Egy csodajó csapattal és munkával, amit élvezettel csináltam.
Igen, élvezettel csináltam, úgy az első 2 évben.
A csapat pedig már hol van..
Épp a napokban találtam meg egy team fotónkat ami akkor készült amikor idekerültem. több mint 24-en vagyunk rajta és még hiányoznak is egy páran. Sorra vettem az embereket és, mindösszesen 4-5 ember aki itt van még mindig. Olyan 5-6 ember.
Nagyjából 20-an távoztak és csak 3 ember jött.
Már olyanok is munkát keresnek akiktől ez tényleg meglepett.
Szóval azt hiszem, mostmár minden tekintetben kész vagyok arra, hogy elengedjem ezt. Lejárt, kimerült, én is. A munkám már nem ugyanaz, mint volt és kész vagyok egy nagy fordulatra.
Van most egy nyitott pozi az egyik nagy ügyfelünknél, ráadásul furcsa módon Róma székhellyel és már a HR-nél van a CV-m. A cégnek sajátos sablon email aláírás formátuma van és megkreáltam a nevemmel a signature-ömet :) Előre vizualizáltam ahogy a secretben is írják :)
Milyen jó is lenne. Igaz a központban van a cég, metróvonaltól 10 perc sétára. de így nem lennék autóhoz kötve - aminek örülök. Egy vagon pénzt fogok ott keresni ha felvesznek, úgy saccolom alsó hangon 1500 eurot. Wow. Jó kis élet lenne. Sőt. Jó kis élet lesz. Itt az ideje pozitívnak lenni végre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése