Drága Kislányom / Kisfiam - '2'

Íme második levélkém Hozzád.

Miközben Anya és Apa már lázasan vár Téged - egy vallomást szeretnék tenni Neked.

FÉLÜNK.

Igen, félünk egy picit anya is apa is.

Félünk mert az érkezésed sok-sok változást fog hozni, és mint tudjuk, az emberi természet gondban van a nagy változásokkal.

Félünk mert csak remélni tudjuk, hogy minden rendben lesz, érkezésedre minden tekintetben felkészülünk majd és megteremtünk mindent amire szükséged lesz.

Apa is fél, hisz először lesz apa. Új kihivás ez. Óriási kaland lesz neki is. Fél picit, hisz ő válik a 'fő' családfenntartóvá. Felelőssége lesz rajtad, rajtunk - viszont biztos vagyok benne, hogy jól fogja csinálni.

Anya is fél, hűha de még hogy. Próbál fekészülni a sok sok testi lelki változásra. Folyton erről olvas és néha meg is retten picit egyes dolgoktól ami az érkezéseddel kapcsolatos. Fél kicsit, hisz szeretné ha a család minden tagja teljes részese lehessen örömteli érkezésednek. Fél kicsit milyen lesz az 'új élet'.

De mindezek a félelmek egy pillanatra sem jelentik azt hogy kételkedünk abban, hogy akarunk Téged. Megértünk arra hogy érkezz és alig várjuk hogy úton légy (talán már úton is vagy :) ). A félelem normális. Talán te is félsz picit. De ne aggódj mert a lehető legjobb helyre érkezel. Anya és Apa már nagyon vár.