"Egy hét. Egy örökkévalóság annak, aki valóban boldogtalan. Annyira, minden porcikámmal, keresztül-kasul boldogtalan voltam, hogy egy hét alatt elfogyott az egész. A hajam is boldogtalan volt, a bőröm, az ágyam, még a ruháim is. Annyira tele voltam boldogtalansággal, hogy semmi sem létezett azon kívül. És amikor már nem létezik semmi más, akkor lassan megszűnik a boldogtalanság is, mert nincs semmi, amihez hasonlíthatnád. És akkor jön a teljes kimerültség. Aztán elmúlik az is. És lassan újraéled az ember".
Hát valami ilyesmin mentem át most és nem volt kedvem lehúzós dolgokat megírni. Hisz, habár végül megértettem, hogy a mélységek is kellenek, hogy 'felébredjünk' és újult erővel folytathassuk utunkat - de egyúttal jobb nem 'fürdeni' a szomorúságban olyan eszközökkel amikkel még ezt meg is örökítjük és közzétesszük, magunknak ismételgetve nyomorunkat.
Úgy értem a 'kimászós fázis' már a jó és tanulságos fázis, de amikor az a rész van, amit odafent Remarque is leír, na azt nem ragoznám.
Rossz, hogy gyakran nem tudom mit tegyek. Elrejtsem ezt kedvesem elől vagy jobb, ha mindig beszélek, 'kibeszélek'.
A héten egyébként csoda történt. Egy jelentkezésemre visszajeleztek. Egy 2 soros emailben arra érdeklődve hogy én most akkor hol is élek. Válaszoltam (hogy nagyrészt Rómában), azóta már nem jött válasz.
Baromi nehéz ez. Hisz ilyenkor onnantól hogy elárulom hogy én dolgozom és nem tudok egy hónapnál előbb kezdeni, hát elég sok sörgős pozioról lecsúszok.
Magam ejtek ki egy csomó moindent mint a 3 hónapos szerződéses ajánlatokat, mégjobb a 'project szerződéses' ajánlat avagy, mégcsak fix havi fizetés sincs meghatározva csak ilyen teljesített projectek után majd kifizetnek. Vagy nem.
Na megint visszafordultam odafelé ahonnan indultam (mélypont), csakhát, mindez a valóság.
Talán a magyar barátnőmet kint azért sodorta utamba a sors hogy lássam, nincsen lehetetlen. Neki most lesz határozatlan idejű szerződése egy cégnél - természetesen ismerős által talált állás, nade, létezik. Ez valamelyest tartja bennem a lelket, hogy létezik.
Ha pedig nekem nem adatik meg, el kell gondolkodnom más lehetőségekben. Skype-os nyelvoktatás pl. Persze, sajnos olyan beállítottságú ember vagyok, aki a fix biztos dolgokat szereti, munkában pedig abszolut és a kiszámíthatatlanságtól a hideg ráz.
Ezért is. ha a csoda nem történik meg velem, talán be kell venni az alternativák közé a B tervet. Vagyis hogy maradok a fenekemen és máér innen megyek Maternitiyre. És akkor talán lesz is hol ujrakezdeni dologozni 1/2 év után..
De mindenekelőtt, szeretném abbahagyni a fentieken való görcsölést. És szebbé tenni azt ami van. Most a jelenben. Rajta vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése