Manapság nem kell a könyvesboltig mennünk, ha valami jó kis inspiráló, kedvderítő olvasmányhoz, elmélkedéshez szeretnénk jutni - ami persze nem jelenti azt, hogy nem nagyszerű dolog a könyvet kezünkbe tartva olvasni. Épp az elmúlt hónapban vásároltam 2 könyvet is szóval abszolut az e-book és hasonlók ellenzője vagyok.
Akarva akaratlanul, közösségi portálokon vagy bárhol az interneten belebotolhatunk elgondolkodtató sorokba, ahogy az velem megesett most. Gondolatok amik aztán keresztezik egymást, és ráfordítva személyes sorsunkra okoznak némi fejtörést.
"Ha nincs öröm, nyugalom és könnyűség abban, amit teszel, az még nem feltétlenül jelenti, hogy mást kéne tenned. Elegendő lehet csak máshogyan tenni. A "hogyan" mindig fontosabb, mint a mit. Nézd meg, képes vagy-e sokkal több figyelmet szentelni a tevékenységnek, mint az eredménynek."
Echart Tolle: A most hatalma
"Ha az út, amelyen jársz, állandóan fájdalmat okoz neked, akkor az nem a te utad."
Judith Sills.
Szeretném elkerülni, hogy ez a blog túlságosan személyeskedő legyen. Azaz hogy az én lelki világomról és aktuális problémáimról szóljon.
Mégis talán vannak akik hasonló nehézkes időszakon mennek / mentek, vagy fognak átmenni és jól jöhet egy kis elmélkedés vajon, egy nehéz életszakaszban melyik gondolatot kövessük.
Mostanság borzasztó türelmetlen tudok lenni a munkámban. És odáig tudnak idegesíteni hogy már pumpál a vér az agyamban komolyan érzem, ahogy majd szétvet. Kudarcokat pedig a lelkemre venni, meghozzá személyes kudarcokat, hogy például egyes, rosszabb napokon nem úgy megy az idegen nyelvi kommunikáció. Vagy épp néhány ember stílusától annyira elmegy a kedvem még az élettől is. De ha átfogóan nézem, a munkakeresésem - a megkeresések hiánya, a folyamatos eredmény nélküli nyomulás. Rakódnak egymásra a negatív dolgok egyre jobban nyomnak el. Emiatt néha már úgy érzem, talán ez egy jel és változtatnom kell? (idézet 2). Vagy csak a hozzáállásomon kell változtatnom? (idézet 2).
A problémás helyzetek kezelésén persze lehet változtatni a hogyant, de azon, hogy egyszerűen nem kapk egy visszajelzést sem, sehonnan azon, hát nem is tudom. Az önéletrajzomat már milliószor átnyálaztam szerintem azon már nem lehet mit javítani. Tény, hogy heti max 1-2 olyan hirdetést találok amire beadom, de mindezt már egy éve.. És semmi. Talán természetes is hogy elveszti az ember a lelkesedését és az önbizalmát is, nem?
És ha a második számomra az irányadó gondolat, ugyan milyen más utat járhatnék? Menjek vissza Budapestre? A 2 év után végre megváltott távkapcsolatba újra vissza? És hol lesznek akkor a családalapításos tervek? Mikor? Hol? Ha itt nem lesz munkám, akkor hogyan szülök, hogyan lesz orvosi ellátásom? Mit csinálok a 'maternitiy' időszak után? Ha igy nem találok munkát, úgy sem fogok az teljesen biztos.
Hát, ez volt az útkereséses bejegyzés.
Sajnos nem lettem okosabb és bölcsebb, egyelőre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése